Nyílt oktatás, eLearning, távoktatás?

Manapság az emberek többsége a távoktatás szó hallatán arra gondol, hogy az internet segítségével, könnyen juthat bizonyítványhoz vagy tanúsítványhoz. Csak az általuk elképzelt és a kurzust szervezők által hangoztatott előnyöket látják, miszerint időt spórolnak, mivel nem kell a képzés helyszínére elutazni, szállást foglalni, így a költségeik is lecsökkennek. Nem kell feltétlenül egy adott órarendhez igazodniuk, hanem egyéni tempóban, saját időbeosztásuk szerint tanulhatnak. Lehetőség van konzultációkon való részvételre is, de azok sem kötelező jellegűek, csak egy lehetőség. Továbbá nem kell a kötelező és az ajánlott irodalmat beszerezniük, különböző segédanyagok után kutatniuk, hanem a kész, kidolgozott tételekhez kapnak elérhetőséget. Kurzustól függően az emberek többsége szerint az online záróteszt könnyebben teljesíthető, mint egy offline vizsga, mivel a kurzus szervezői nem tudják, hogy ki van, vagy ki ül a monitor másik oldalán. A tapasztaltabbak tudják, hogy a záróteszt nem időre megy, így könnyen kikereshetik a megoldást a tananyagból anélkül, hogy valaha elolvasták volna, hogy miről is szól. A másik lehetőség, hogy valamelyik csoporttársuktól elkérik a megoldásokat, így könnyen teljesítik akár időre is a vizsgát. Ám a valóság és a gyakorlati megvalósítás gyakran teljesen más.

Nyílt oktatás - tanulói szerepek

Beszédes címkék a tanulói szerepek leírásában – a Nyílt oktatásról szóló előadásban

Az előadásban határozottan széles sávot kap a tanulói szerepek leírása. Elhangzik, határozott utalást hallunk az előadásban saját tapasztalatra, érzékenységre. Ezzel együtt kirajzolódik egy igencsak furcsa kép. Milyen szerepeket vesznek fel nyílt oktatásban megjelenő tanulók?

·         érdeklődő információgyűjtő

·         csendes megfigyelő és újrahasznosító

·         aktív, szorgalmas résztvevő

·         önjelölt akcióhős, megszállott

·         kognitív troll

·         presztízs játékos

A kifejtett 6 tanulói szerep közül 5 negatív kontextusban említődik, de ami igazán érdekes, hogy az egyetlen pozitívként – ideálisnak nevezett tanulói típus leírása mennyire közhelyes – mi több az előadó hangsúlyai, a beszédtempó váltása világosan jelzi – kicsit untatja a téma.  A jó hallgató, a tanítvány érdektelen. A többi meg azért olyan amilyen, mert nem rendelkezik megfelelő tanulási kultúrával. Ugyanakkor a negatív szerepeket alaposan kibontottan halljuk.  Érdekes, hogy a most leírt kognitív troll leírása határozottan különbözik attól, amit egy  éve az Oktatás - Informatika, eDidaktika 2.0  oldalain olvashattunk. A felidézett poszt egy 3 tagból álló sorozatból való, mely a Digitális Erő sötét oldalát szemlézi. Ami nem változik, a helyesnek jelzett védekezés ellene – tudomásul nem vétel. Nincs közvetlen utalás a múlt hónapban megjelent Newton harmadik törvénye a felnőttképzésben című bejegyzésre , de azt ott megfogalmazottak jól kiegészítik a tanulói szerepek most kifejtett rendszerét.

instruktív	tevékenység központú	nyílt
erős szabályozású felületrendszer – nem az, de úgy nézhet ki „iskolás” üzem	önállóság – jobban bevonódik, nagyobb motiváció – érdemi beleszólás a tanulási folyamatba	érdeklődő információgyűjtő
önszabályozás – egyéni ütem	metatudatos gondolkodás, önreflexió (pécsi példa)	csendes megfigyelő és újrahasznosító
bizonytalankodó, betanuló állapot	tudatosan kialakított, építkező PLE	aktív, szorgalmas résztvevő
„iskolás” tanulásmódszertan Klasszikus kontakt szocializáció	Megküzdés a információ rengeteggel - felelősség	önjelölt akcióhős, megszállott
valódi itt a kontakt tevékenység – a többi csak kiegészítés?	nyitottság az információ megosztásra – nincs irígység?	kognitív troll
egyéni tevékenység kiegészítése	közösségi produktivitásra	presztízs játékos

Oktatásszervezés, tanulástámogatás és folyamatszabályozás

A folyamatszabályozás nem a fejlesztés tárgya. Ha a fejlesztők mégis foglalkoznak vele, akkor ez csak a keretrendszerre vonatkozik. Hatékonyság szempontjából kritikus hibákhoz vezet. (Ollé, 2013a) Kontakt oktatási környezetben a tanulók térben és időben egyszerre vannak jelen, (Ollé, 2013b) így együtt részesei a tanulási-tanítási folyamatnak (Lengyel, 2007. 9.).  A tanulók többsége nem „önszabályozó”, mivel a közoktatásból úgy kerülnek a felnőttképzésbe, hogy a szabályozás feladata nem a saját feladatuk, hanem ezt átveszik a tanárok, szülők. A személyes jelenléthez szoktak hozzá a tanulók, így a távoktatásban ez már hiányzik számukra. (Ollé, 2013a) Egy távoktatás/eLearning rendszerben elvárt, hogy ez az önszabályzás meglegyen, (Ollé, 2013a) így meg kell tanulniuk az önálló tanulást. (Lengyel, 2007. 9.)