Oktatásszervezés, tanulástámogatás és folyamatszabályozás

A folyamatszabályozás nem a fejlesztés tárgya. Ha a fejlesztők mégis foglalkoznak vele, akkor ez csak a keretrendszerre vonatkozik. Hatékonyság szempontjából kritikus hibákhoz vezet. (Ollé, 2013a) Kontakt oktatási környezetben a tanulók térben és időben egyszerre vannak jelen, (Ollé, 2013b) így együtt részesei a tanulási-tanítási folyamatnak (Lengyel, 2007. 9.).  A tanulók többsége nem „önszabályozó”, mivel a közoktatásból úgy kerülnek a felnőttképzésbe, hogy a szabályozás feladata nem a saját feladatuk, hanem ezt átveszik a tanárok, szülők. A személyes jelenléthez szoktak hozzá a tanulók, így a távoktatásban ez már hiányzik számukra. (Ollé, 2013a) Egy távoktatás/eLearning rendszerben elvárt, hogy ez az önszabályzás meglegyen, (Ollé, 2013a) így meg kell tanulniuk az önálló tanulást. (Lengyel, 2007. 9.)

Oktatásszervezés és folyamatszabályozás

Ha kialakul egy kurzus, akkor mindenképpen kell tartani egy ingyenes kiscsoportos próbakurzust. A résztvevők pedig a véleményeiket, tapasztalataikat megosztva tudják segíteni a fejlesztők munkáját. A hatékony tanulás távoktatásban nem a véletlen műve, hanem a különböző kompetenciák kérdése.  A folyamatszervezés alapelvei: az a jól kialakított környezet, amelyik megengedő időben, feladatszervezésben és munkaszervezésben is, alternatívákban bővelkedő, és sokoldalú oktatásszervezéssel megoldható. Nem túl gazdaságos, de a legeredményesebb. Bizonyos pontok esetén rendkívül erős szabályozó kontroll legyen, vagyis következetesnek kell lenni. Az oktatásszervezésnek különböző szakaszai vannak: a képzés előtt, a képzés alatt és a képzés utáni szakasz.

A képzés előtti szakaszban reálisan (vagy a piaci igényeknek megfelelően) tájékoztatni kell a tanulókat a távoktatás és eLearning alapú oktatásról és tanulásról: praktikus útmutató a folyamatról, különbségek kiemelése és kockázatok összefoglalása, tanári és tanulói tapasztalatok (nem csak a pozitívak). Előzetes tanulás-módszertani felkészítésre lenne szükség minden távoktatási kurzus megkezdése előtt, például próbakurzus vagy gyakorlókurzus, aminek a témája semleges. Ezek után a tanulónak adni kellene egy döntési lehetőséget, hogy részt szeretne-e venni a kurzusban?

A képzés alatti szakasz különböző egységekből áll: motiváció, aktivizálás, megerősítés hármas. Mivel lehet motiválni a tanulókat? A tevékenységközpontúság vagy a tartalom lehet motiváló. A tanár tanulásszervezési jelentősége a ráfordított idő és a várható teljesítmény függvénye. Tanulásszervezés kérdése, hogy a tanulók mennyire aktívak, és a „pszichés” részvételük számít, vagyis hogy ténylegesen részese legyen a tanulási folyamatnak. A tanulásnak irányítottnak, önállónak és önszabályozónak kell lennie. A megerősítés, visszacsatolás érkezhet a pedagógusoktól, a környezettől, és a társaktól is. Ezek nélkül a hatékony folyamatszabályozás nem képzelhető el. A folyamatszabályozás során a tanuló számára adott feladat folyamat és tevékenységszabályozó funkcióval rendelkezik. A folyamatszabályozásban nagy jelentősége van a gyakorlásnak és az ismeretek alkalmazásának (aktivitás és tevékenység befolyásolása). Milyen didaktikai funkciói lehetnek ezeknek a feladatoknak? Kiegészítik és elmélyítik az ismereteket, kiterjesztik a jártasságokat és készségeket, megszilárdítják az ismereteket és jártasságokat, fejlesztik a problémamegoldó készséget, továbbá lehetőséget adnak az ellenőrzése, önellenőrzésre, értékelésre. A feladatok kiválasztásánál fontos, hogy megfeleljen az elemi tartalmi egységhez tervezett célnak és a szaktárgyi tartalomnak megfelelő legyen betartva a formai és praktikussági szempontokat. A feladatok szerkezeti eloszlása: fejezeteket záró feladatok, önellenőrzéses feladatok, és „beküldendő” feladatok. A képzés alatti szakaszban az oktatásszervezésben a folyamatszabályozás igazodjon a tanuló önszabályozásához. A tanári szerep megjelenik: a tanár a kurzus része, szerepe a szabályozás támogatása, szükség esetén kiegészítése. A „csoportmunka egyensúly” alapelve: megegyezik a kontakt oktatási környezetben levő tanár tanári szerepével. Fontos az automatizált tevékenységelemzés a folyamat közben, mivel számtalan fontos információt kaphatunk (produktív adatbányászat), ez költséges, de hatékonyabb.

Ebben és a képzés utáni szakaszban is fontos, hogy a tanuló soha ne lépjen ki a rendszerből úgy, hogy nem tudja mikor tér vissza, mit kell tennie ameddig nem tér vissza, és mi lesz a folytatás. A visszacsatolás folyamatos legyen, vagyis a tanuló kapjon rendszerszintű visszajelzéseket. A tanuló bármikor kérhessen egyéni helyzetelemzést és a képzés végén kapjon egy összefoglaló jelentést (kompetenciák, stb.).

Folyamatszabályozás és kockázatkezelés

A felhasználók technológiai küzdelmeket vívnak. A tanulók többségénél aktivizálódnak a megkerülési stratégiák. A felhasználó és a felület felelőssége („kerestem, de nem találtam”). Rendszerhasználat fontossága – be kell bizonyítania a tanulónak, hogy tudja használni a keretrendszert. Kényszerrendezett hozzáférésnél például a gyakorló kurzus sikeres elvégzése után lehet csak elkezdeni a kurzust, így rendelkezik majd a tanuló rendszerhasználati tapasztalattal (naplózásból visszakereshető, így a tevékenysége elemezhető). Fontos egy ellenőriztetett „forró drót”, vagyis a mentorral való kapcsolattartás ellenőrzése, aminek alapszolgáltatásként kell szerepelnie plusz költségek nélkül. (Ollé, 2013a)

Felhasznált irodalom:

Lengyel Zsuzsanna Mária (2007): E-Learning: tanulás a világhálón keresztül. Szakdolgozat. DE-IK. Debrecen. URL: http://bit.ly/hchdPn Hozzáférés ideje: 2013.05.01.

Ollé János (2013a): Oktatásszervezés és tanulástámogatás, az oktatási folyamat szabályozása. URL: http://bit.ly/11XaQ9w Hozzáférés ideje: 2013.05.01.

Ollé János (2013b): Az oktatási környezetek tipológiája, eLearning és távoktatás értelmezések. URL: http://bit.ly/YLjPZk Hozzáférés ideje: 2013.05.01.


A kép forrása:
http://bit.ly/18cMNYF