Nyílt oktatás, eLearning, távoktatás?

Manapság az emberek többsége a távoktatás szó hallatán arra gondol, hogy az internet segítségével, könnyen juthat bizonyítványhoz vagy tanúsítványhoz. Csak az általuk elképzelt és a kurzust szervezők által hangoztatott előnyöket látják, miszerint időt spórolnak, mivel nem kell a képzés helyszínére elutazni, szállást foglalni, így a költségeik is lecsökkennek. Nem kell feltétlenül egy adott órarendhez igazodniuk, hanem egyéni tempóban, saját időbeosztásuk szerint tanulhatnak. Lehetőség van konzultációkon való részvételre is, de azok sem kötelező jellegűek, csak egy lehetőség. Továbbá nem kell a kötelező és az ajánlott irodalmat beszerezniük, különböző segédanyagok után kutatniuk, hanem a kész, kidolgozott tételekhez kapnak elérhetőséget. Kurzustól függően az emberek többsége szerint az online záróteszt könnyebben teljesíthető, mint egy offline vizsga, mivel a kurzus szervezői nem tudják, hogy ki van, vagy ki ül a monitor másik oldalán. A tapasztaltabbak tudják, hogy a záróteszt nem időre megy, így könnyen kikereshetik a megoldást a tananyagból anélkül, hogy valaha elolvasták volna, hogy miről is szól. A másik lehetőség, hogy valamelyik csoporttársuktól elkérik a megoldásokat, így könnyen teljesítik akár időre is a vizsgát. Ám a valóság és a gyakorlati megvalósítás gyakran teljesen más.

Nyílt oktatás - tanulói szerepek

Beszédes címkék a tanulói szerepek leírásában – a Nyílt oktatásról szóló előadásban

Az előadásban határozottan széles sávot kap a tanulói szerepek leírása. Elhangzik, határozott utalást hallunk az előadásban saját tapasztalatra, érzékenységre. Ezzel együtt kirajzolódik egy igencsak furcsa kép. Milyen szerepeket vesznek fel nyílt oktatásban megjelenő tanulók?

·         érdeklődő információgyűjtő

·         csendes megfigyelő és újrahasznosító

·         aktív, szorgalmas résztvevő

·         önjelölt akcióhős, megszállott

·         kognitív troll

·         presztízs játékos

A kifejtett 6 tanulói szerep közül 5 negatív kontextusban említődik, de ami igazán érdekes, hogy az egyetlen pozitívként – ideálisnak nevezett tanulói típus leírása mennyire közhelyes – mi több az előadó hangsúlyai, a beszédtempó váltása világosan jelzi – kicsit untatja a téma.  A jó hallgató, a tanítvány érdektelen. A többi meg azért olyan amilyen, mert nem rendelkezik megfelelő tanulási kultúrával. Ugyanakkor a negatív szerepeket alaposan kibontottan halljuk.  Érdekes, hogy a most leírt kognitív troll leírása határozottan különbözik attól, amit egy  éve az Oktatás - Informatika, eDidaktika 2.0  oldalain olvashattunk. A felidézett poszt egy 3 tagból álló sorozatból való, mely a Digitális Erő sötét oldalát szemlézi. Ami nem változik, a helyesnek jelzett védekezés ellene – tudomásul nem vétel. Nincs közvetlen utalás a múlt hónapban megjelent Newton harmadik törvénye a felnőttképzésben című bejegyzésre , de azt ott megfogalmazottak jól kiegészítik a tanulói szerepek most kifejtett rendszerét.

instruktív	tevékenység központú	nyílt
erős szabályozású felületrendszer – nem az, de úgy nézhet ki „iskolás” üzem	önállóság – jobban bevonódik, nagyobb motiváció – érdemi beleszólás a tanulási folyamatba	érdeklődő információgyűjtő
önszabályozás – egyéni ütem	metatudatos gondolkodás, önreflexió (pécsi példa)	csendes megfigyelő és újrahasznosító
bizonytalankodó, betanuló állapot	tudatosan kialakított, építkező PLE	aktív, szorgalmas résztvevő
„iskolás” tanulásmódszertan Klasszikus kontakt szocializáció	Megküzdés a információ rengeteggel - felelősség	önjelölt akcióhős, megszállott
valódi itt a kontakt tevékenység – a többi csak kiegészítés?	nyitottság az információ megosztásra – nincs irígység?	kognitív troll
egyéni tevékenység kiegészítése	közösségi produktivitásra	presztízs játékos

Oktatásszervezés, tanulástámogatás és folyamatszabályozás

A folyamatszabályozás nem a fejlesztés tárgya. Ha a fejlesztők mégis foglalkoznak vele, akkor ez csak a keretrendszerre vonatkozik. Hatékonyság szempontjából kritikus hibákhoz vezet. (Ollé, 2013a) Kontakt oktatási környezetben a tanulók térben és időben egyszerre vannak jelen, (Ollé, 2013b) így együtt részesei a tanulási-tanítási folyamatnak (Lengyel, 2007. 9.).  A tanulók többsége nem „önszabályozó”, mivel a közoktatásból úgy kerülnek a felnőttképzésbe, hogy a szabályozás feladata nem a saját feladatuk, hanem ezt átveszik a tanárok, szülők. A személyes jelenléthez szoktak hozzá a tanulók, így a távoktatásban ez már hiányzik számukra. (Ollé, 2013a) Egy távoktatás/eLearning rendszerben elvárt, hogy ez az önszabályzás meglegyen, (Ollé, 2013a) így meg kell tanulniuk az önálló tanulást. (Lengyel, 2007. 9.)

A tartalomfejlesztés alapelvei és feltételei

Az eLearning tananyagfejlesztés alapelvei nem változnak. Akkor lehet jó egy eLearning vagy távoktatási fejlesztés, ha maximálisan kihasználja az IKT lehetőségeket. Ez nem az információ digitalizálását jelenti. A technológiai környezethez módszertanában is igazodnia kell. Minden oktatási folyamatnak van egy nevelési hatásrendszere, amelyek nem szorulhatnak háttérbe, mivel nemcsak a gyerekeket kell nevelni, hanem a felnőtteket is. Különböző tanulási utakat képesnek kell lennie támogatnia, vagyis testreszabhatónak kell lennie. Az egyéni tevékenységeket a felület is képes támogatni. (Ollé, 2013) Különböző elemeket használhatunk fel vagy saját elemeket is készíthetünk.  Fontos, hogy ezek az elemek a szabványosítás miatt újra felhasználhatóak és kompatibilisek legyenek, (Lengyel, 2007. 30.) később ezeket más kurzusokba is be lehessen illeszteni. (Ollé, 2013) A megfelelő szabvány rendelkezik kooperációs képességgel, a tanuló tevékenységeinek naplózásával, újra felhasználó és a következő tulajdonságokkal: hozzáférhetőség, tartósság és megengedhetőség. (Lengyel, 2007. 30.) A legáltalánosabban elfogadott szabvány például a SCORM, amely megfelel a következő alapfeltételeknek: újrafelhasználhatóság, elérhetőség, platformfüggetlenség, és tartósság. (Antalovits, 2008. 157.)

Moodle – az instruktív modell?

Milyen az instruktív modell?  Iskola központú. Spontán lemásolja a közoktatás – gyakran – rossz modelljét. Békés nyugodt hagyományon alapuló tartalomközpontúsággal. „Szabályozok, irányítok, aktívan figyeljen...” lépjen be, csinálja meg – nem számít a tanulóban zajló folyamat – nincs különbség az egyének között. Hatékony? Lehetséges, de az inkább szerencse dolga.

E- learning egyenlő a tartalommal? Költséghatékony – egyszeri tartalomfejlesztés – nem cél, sőt kevésbé támogatott a kooperativitás.Nincs szükség mentorra, tutorra? Kidolgozatlan tanári szerep?

Biztosan szerencsém volt, két képzést is magam mögött tudhatok, ahol az instruktív modellnek, az előadásban felsorolt hátrányait nem éreztem. A Prompt munkatársai szervezték, s mindkettő esetében úgy gondolom elég idő jutott a tanári szerep kidolgozására.  Különösen erős hangsúlyt kapott a fórumok működtetése – ami bizony állandó tanári jelenlétet igényelt.  A kurzus minden egységében értékként jelent meg a kooperáció a kurzustagok között.  Nem kiképeztek, hálót szőttek a kurzustagok között.

Nyilván a következő (tevékenység központú modell, nyílt oktatás, virtuális és hibrid oktatás) modellek feldolgozásánál másként láthatjuk majd a folyamatokat, de most, közvetlen az előadás meghallgatása  után, úgy érzem, a Moodle, mint keretrendszer többet tudhat jó kezekben, mint a bemutatott modell.  

A motiváció nem elég!

Melyek azok a kompetenciák, amelyekre vélhetőleg szüksége lesz azoknak a nemzedékeknek, akik ma a közoktatásban "tanítódnak" ?

• Önszabályozás
• Tudásépítés
• Együttműködés
• IKT használat
• Valós problémák megoldása
• Innováció

Hogy állunk ezekkel?

Önszabályozásról csak akkor beszélhetünk, ha diákjainknak több lépéses, s elágazásokkal telt utat kell bejárniuk, a feladat feldolgozásakor. Ennek az időkerete nem lehet kevesebb, mint legalább egy tanítási hét. Hányszor végzünk ilyenfajta munkát? Néhány projekt keretében. A 2013  Digitális nemzedék konferencián a   

Digitális írástudás szekcióban, Fehér Péter kérdezett rá, az ott projektejüket bemutató kollégákra, mégis hány jól megtervezett projekt hozható létre egy tanév során. 2-6 között szóltak a válaszok, üdítő kivétel egy tizedik évfolyamot járó gimnazista válasza, aki szerint minden hónapba kényelmesen beleférhet egy-egy projekt. Nagyon jó volt hallani, hogy számára, tanuló diákként a projektmunka - bár sokkal több időt fordít rá, mint a "hétköznapi" tanulásra - izgalmas és hasznosnak ítélt folyamat!

Hogy mennyire nehéz 45 percbe bezsúfolni olyan tanulói munkát, amelyben együttműködés-önszabályozás-valós problémák megoldása is szerepel, arra a hejőkeresztúri iskola KIP programjának kidolgozói és a módszer lelkes tanítói adnak példát. Bár az általuk felépített modell egyértelműen sikeres, a módszer számtalan kíváncsi pedagógust és iskolaközösséget vonz, mégis a követő iskolák száma csekély. Pedig nem tűnik soknak, hogy a tanórák minimum 15 %-ban érvényesüljenek az előírt kritériumok, már az óratervezésnél elvéreznek sokan. Nyílt végű feladatok, csoportmunka és a csoportmunkára épülő egyéni munka, valós probléma megoldására. Az ilyen tanulási-tanítási folyamat megtervezése, támogatása olyanfajta tanári kompetenciákat követel, amire talán még nem készít fel a tanárképző, ( tudom, a felsőfokú oktatásban eltöltött bármilyen haladó és produktív 4-5 év, nem írja felül a saját iskolaképet, s még inkább nehéz a gyakorlatban szembemenni a szokásrenddel) a napi gyakorlatban elsajátítani pedig irdatlanul nehéz, hisz ellene dolgozik a kötött órakeret, a hagyományos iskolakultúra. 

A távoktatás kulcsszava is az önszabályozás, a saját tanulási folyamat megtervezése, s legtöbbször a motiváció szerepét ítéljük döntőnek a sikeresség szempontjából. Pedig talán fontosabb, hogy a mai felnőtt - távoktatásban megjelenő tanulók - legyenek 20 vagy 90 évesek, nem sajátíthatták el az önszabályozás, tanulási folyamat tervezésének egyébként mára jól leírt módszertanát. Mert a közoktatás nem tanította ezeket. Nagyobb baj, hogy most sem teszi. S bármennyire motivált a tanuló felnőtt, ha nincsenek kapaszkodói a hogyan tanuljak témájában, elvész az információ tengerben. 

Tanulás, tanulásmódszertan és tanulói szerepértelmezés

Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi évtizedben megváltoztak a tanítással, tanulással kapcsolatos nézetek, vélemények: elsősorban a tanárokról, a tanítási folyamat szervezéséről és irányításáról. Az oktatás célja a tanulás lett, a tanulók képességeinek, készségeinek fejlesztése. Egyre inkább az új viselkedési– és gondolkodásformák, az ismeretek elsajátítására helyeződött a hangsúly. A tanulás irányítása, az oktatási folyamat megfigyelése, elemzése, eredménye került a középpontba. (Katona, 2006. 81-82) A pedagógusnak tudatosan kell megterveznie a pedagógiai folyamatokat, ki kell választania a megfelelő módszereket és mindezek mellett át kell gondolnia, hogy milyenné szeretné tanítványait nevelni. (Gocsál, 2002. 7)

Tanítás és tanárszerep, a tanári tevékenység kompetenciarendszere

Az információs társadalom hatására a pedagógus szerepe átalakulóban van. Számtalan társadalmi nézet van, például a szigorú, de igazságos tanár a jó tanár vagy az összes pozitív emberi tulajdonsággal rendelkezik (jó fej). Léteznek olyan weboldalak, ahol az egyetemi oktatókat értékelni lehet különböző szempontok szerint és rövid véleményt is lehet írni, ilyen például a Markmyprofessor. Itt általában szubjektív döntések alapján ítélik meg a pedagógust. A közvélemény szerint tanárnak születni kell, de ez nem így van, mert ez egy tanulható, professzionális szakma. A médiában a tanárokról pozitív dolgok ritkábban hangzanak el. A médiában csak az hír, ha valami negatív dolog történt. Pozitív eseményekről csak nagyon ritkán számolnak be. (Ollé, 2013a) A diákoknak, a kollégáknak, az intézménynek, a szülőknek és a társadalomnak is különbözőek az elvárásaik és a szerepértelmezéseik a tanárokról. A különböző értelmezések a pedagógus szerepéről kitérnek az osztályteremre, az iskolára, az iskolán kívülre és a társadalmi helyzetre is. Az IKT eszközök megjelenése és beépülése az oktatási-nevelési folyamatba „nem elégséges, de mindenképpen szükséges feltétele annak, hogy a pedagógusok módszertani kultúrája terén meginduljon a változás.” Az osztálytermekben a pedagógus mellett az internet is megjelenik tudás- és információforrásként, (Lévai, 2013. 77-80) ugyanakkor nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a diákok alapműveltségét, kritikus gondolkodását is fejlesszék, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek nem megfelelő fejlettségűek ahhoz, hogy a valódi, hasznos, lényeges információkat szelektálni tudják, és egy-egy probléma mélyebb vizsgálatára, rendszerbe foglalására is képesek legyenek. (Tari, 2011. 315-322)

A tanár, ha jó

       Sokféleképp lehet jó. S nyilván felszínes és esetleges a szigorú, de.. és a többi hasonló felület súroló kifejezés. Csermely Péter blogjában olvastam - a jó tanár élete nyitott könyv. Mert nyitottsága, saját maga elfogadásán alapul. De szerintem ez nem feltétlen igaz. Remekül elfogadhatja önmagát az is, ki életét nem szívesen teszi ki az ablakba.(Ezzel a mondattal azért még lejjebb magam is vitatkozom.) Azt gondolom sokkal fontosabb a kíváncsiság. A mi lehet ebben a kiskobakban kíváncsisága. Amiért újra és újra nekifeszül az ember lánya, hogy bebocsáttassék.

Az előadás végén felvetett kérdések:

• digitális kultúra, digitális műveltség pedagógus nélkül?
• intézményesült oktatás társadalmi szerepe leépülőben
• kettős életvezetés - transzparens offline élet (tanári FB és magán FB?)
• eszközhasználati tapasztalatlanság - nemzedékelméletek kihasználása? (Köszönöm Reni!)

       Mi történhet, ha a pedagógusok tömege nem sajátítja el a digitális kultúra alapismereteit? Nos, ők nem lesznek pedagógusok. Talán még néhány évig elvegetálhat az, aki hátat fordít ennek a világnak, s bizonyára lesznek olyanok, kik jól hangzó elméleti okfejtést is gyártanak a nemtudásukhoz. nekem egy kicsit az "amis kultúra" rémlik fel. Van, létezik, egyfajta kíváncsi érdeklődéssel szemléljük, de elenyészően kevesek gyakorolják. Lehet ma is áram nélkül élni, de nyilván senkinek nem jut eszébe, hogy erre képezzen generációkat.
    Az intézményesült oktatás leépülése - s engem ebből is elsősorban a közoktatás érdekel - viszont jóval fogósabb probléma. Úgy hiszem, s talán már kutatások is jelzik, növekszik az otthon oktatott gyerekek száma. Ahogy változik a munkakultúra - ahogy eltűnik a munkahely - munkaidő szorosan vett kötelezettsége, úgy bomlik, s lesz egyre nehezebben védhető az oktatásszervezés mai modellje. Hogy mennyit nyerünk, vesztünk ezen a változáson, nyilván még nem tudható. Könnyen lehet, jobb , több eredményt hoz, ha a tudás megszerzésénél nem a korosztályos csoportosítás lesz a meghatározó. Nem kérdés, hogy akár a 6-7 évesek között óriási eltéréseket mérünk már ma is. Erre elég egy országos DIFER mérést megvizsgálni. A kérdés inkább az, hogy vajon az a jó út, ha irtózatos energiák befektetésével megpróbálunk egy -egy ilyen csoportot életkor szerint skatulyázva ezerféleképp differenciálva ugyanazon tartalmakkal megkínálni  - vagy más megközelítésben lenyomni a torkukon - vagy a digitális kultúra segítségével érdeklődés-jártasság-készség szinteken is többféle csoportban tanulásra bírni. S a többféle csoport itt nem azt jelentené, hogy térben jól elhatárolva külön iskolákat hoznánk létre, hanem az iskola falait belülről megbontva olyan tanulási tereket hoznánk létre, melyek átjárhatók. olyan iskolákat, hol nincs kötelező beérkezés és órakényszer, hol tanulásra alkalmas hely az otthon, a park és a múzeum, hol az elsődleges cél, nem a gyerek biztonságos elhelyezése valamely zárt, pedagógusokkal megerősített térben, míg a szülő dolgozik. Nyilván egy ilyenfajta iskola, jóval nehezebben kezelhető bürokraták által uralt centralizált rendszerben, mint a mai magyar modell. De jóval közelebb van ahhoz, amilyenné a világ válik körülöttünk.
           A FB problémát egy kicsit túlértékeltnek gondolom. A FB - bár igyekszik többnek kinézni, s főleg igyekszenek ijesztőbbé láttatni az ellenzői, nem más, mint egy jó eszköz. Lehet jól használni és lehet rosszul, s leginkább lehet rémületes marhaságokat gondolni róla azoknak, akik nem ismerik. Az iskola-tanár- FB polémiában, nekem nagyon tetszett a Prievera Tibor által jegyzett cikk a Tanárblogon. Tudom, az előadásban ennél, jóval tágabb értelmezésben vetődött fel a kettős életvezetés problémája - de itt kicsit visszakanyarodva Csermely "jótanári" portréjához - azt hiszem viszonylag egyszerűen rövidre zárható a dolog - ami a magánéletem olyan szegmense, amit nem szívesen teszek kirakatba, azt nem kell feltölteni, lefényképezni, kiposztolni. Ha pedig a szakmai munkámról nem kívánok semmit nyilvánossá tenni, akkor valószínűleg olyan mértékben problémásnak gondolom a színvonalát, hogy jobb is ha nem...a digitális felület félreértelmezése, amikor azt gondolják, mondják, hogy egyfajta önfényezés a cél. A tudásmegosztás egészen mást jelent.
     Az eszközhasználati tapasztalatlanságról szeretnék nem reprezentatív, viszont jól feltérképezett pedagóguscsoport ismerete alapján két állítást megfogalmazni. 
1. 50 fős tantestületben, ahol 25 és 60 közötti kollégákkal dolgozunk együtt - azt tapasztaltam az IKT kapcsán - azok a kollégáim, kortól függetlenül akik általában is fogékonyak a módszertani változatosság igényére, akik érdeklődve figyelik tanítványaikat, akikben erős az önművelésre, szakmai fejlődésre való igény - nos ők eszközhasználati tudás ide - vagy oda, ha szükséges ott vannak, kérdeznek, válaszokat keresnek, tanulják. Akikből a fenti motiváció hiányzik, azok ilyen -olyan, igen, néha a nemzedék elméletekre is utalva találnak ezer érvet, hogy a helyben topogást megmagyarázzák. 
2. A PIL Akadémia második évada zajlik, lassan 400 pedagógus mintáját lehetne elemezni. (talán a szervezők, majd meg is teszik) Résztvevőként, majd kísérőként azt láttam -látom: jelen van az y generáció, de a digitális bevándorlók is. S nem a nemzedék, hanem a már előbb emlegetett belső kényszer - na jó, legyen "az élethosszig való tanulás igénye" az, ami választóvonal a digitális állampolgárságra való felkészülők és a helybenjárók között.

Felhasznált források:
Csermely Péter blogja: Milyen a jó tanár?
Hozzáférés ideje: 2013.03.19.
Távoktatás és eLearning jegyzet (közös osztó) 2013 tavasz /Tóth Renáta bejegyzése/
Hozzáférés ideje: 2013.03.19.
Ollé János: Tanítás és tanárszerep, a tanári tevékenység kompetenciarendszere(slideshare)
Hozzáférés ideje: 2013.03.19.
Ollé János: Tanítás és tanárszerep, a tanári tevékenység kompetenciarendszere(youtube)
Hozzáférés ideje: 2013.03.19.
Benedekné Fekete Hajnalka: Cseppet sem virtuális valóság
Hozzáférés ideje: 2013.03.19.
Kép forrása: http://www.profession.hu/

Milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie egy tanárnak?

Nézzük, hogy mit jelent a kifejezés: „A kompetencia a személyiség motívum– és tudásrendszere; az aktivitás, a döntés és a kivitelezés egységes pszichikus feltétele, eszköze; a motívum és a tudás átfogó funkcionális komponensrendszere”.(Nagy, 2007. 27.) Több kutatás is bizonyította, hogy a „gyakorlati képességek, tanári kompetenciák csak tudatosan felépített, megvalósított és elemzett (reflektált) tevékenység útján fejleszthetők”.(Hajdú, 2006. 60.) Az oktatási miniszter 15/2006. (IV. 3.) OM rendelete az alap– és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről (4. sz. melléklet), Tanári mesterképzési szak tartalmazza a tanári szak képzési céljait és az elsajátítandó tanári kompetenciákat. (OM) A tanároktól elvárt kompetencia területek nem különülnek el teljesen egymástól, hanem átfedések, „átcsúszások” vannak köztük. A tanulóktól elvárt kompetenciákra ez szintén jellemző. Ezen kompetenciák egymásra hatása révén juthatnak el a tanárok egy olyan szintre, hogy képesek legyenek a tanulói kompetenciák fejlesztésére.

A távoktatás csapdái

A kurzus harmadik előadásán a kurzustervezés és kurzusfejlesztés, a tartalomfejlesztés folyamatáról hallottunk.  Hangsúlyosan említődtek, a távoktatással kapcsolatos – hamis narratívák, amelyek közül a reklámértékénél fogva leggyakoribb hívószavakat kis böngészéssel megtalálhatjuk a hálón. Míg az eLearning fogalma néhány év alatt – erről az első előadásban részletes elemzést kaptunk – sokat változott, a távoktatás mögé, hasonló gondolatokat állítottak 13 évvel ezelőtt is.  

Selinger Sándor 2000-ben,  a távoktatás eredményességét a következő tényezőkkel méri:

– a szolgáltatást igénylő kliensek;

– a tanulás irányítását végző oktatók (tutorok);

– a tudást (kultúrát) közvetítő technológia (multimédia rendszer);

– a felhasználandó eszközök, tananyagok;

– a szolgáltatást eredményesen biztosító kiszolgáló háttér.

Kiemelt fontosságot tulajdonít a kliens elkötelezettségének: „A távoktatásban igazán csak az erősen motivált, alapos tudást szerezni akaró és önállóan tanulni tudó egyének számíthatnak eredményre.”(Selinger)

Komenczi 2004 –ben így figyelmeztet:

"Az e-learning egyik erőssége az önirányításos tanulás lehetőségében rejlik. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy ez a tanuló részéről komolyabb felkészültséget és tanulási tapasztalatokat igényel, amelyekkel nem mindenki rendelkezik. A tanulók egy része igényli a vezetést, tanulásának külső irányítását, és ennek biztosítása esetén jobb eredményeket képes elérni. Amikor a tanulás koordinálását és segítését tervezzük, a valós tanulói igényekből kell kiindulnunk és lehetőség szerint biztosítani, hogy a tanuló olyan mértékű segítésben részesüljön, amilyet igényel, illetve amilyen a hatékony tanulásához valóban szükséges.”

Számomra, a legfontosabb terület éppen ez, a tanuló irányítása. A tanulás tanulása, vagy ha tetszik a tanulás tanítása, úgyis, mint 21. századi kompetencia, nyilvánvalóan meg kell jelenjen már a közoktatás első éveitől, s egy kicsit sarkítva, úgy fordítódik az elkötelezett kliens – leírása, mint feladat a köznevelés szintjén – a diákjaim felkészítése az önálló ismeretszerzésre.

Ha pedig olyan tananyagfejlesztésbe fogok, ami szeretné a diákok által önálló tanulási útvonalat is kiszolgálni, akkor: a kurzustervezésnél elengedhetetlen:

„Egy tanulástámogató alkalmazás olyan mértékben adaptív, amilyen mértékben igazodni képes a tanulók egyénileg különböző tanulási előfeltételeihez és előrehaladásuk üteméhez a tanulási folyamatban. Ez az igazodás – többek között – a tanulási célok módosítására, a tanulás idejének eltérő ütemezésére, a tananyagelemek kiválasztására és prezentálásának sorrendjére, a tartalmak feldolgozásának módszerére vonatkozhat.”(Komenczi Bertalan)

Felvégi Emese 2005 decemberében megjelent tanulmányában a távoktatás, e-learning, nyitott oktatás helyzetét elemezi az USA, Finnország, Németország, Svédország közép és felsőfokú képzéseiben.  A növekvő ütemű térhódítást lehetővé teszi: „ a távoktatás és egyre inkább az IKT által támogatott távoktatás, az e-learning gazdaságossága, hozzáférhetősége és a nyitott tanulás nyújtotta flexibilis időbeosztás, tanulói autonómia, továbbá a távoktatás irányításának viszonylagos leegyszerűsödése, a különféle szabad szoftverek, a tartalomkezelő és tanulásszervező rendszerek alakíthatósága”.

Itt is megjelenik a megfelelő kliens eszméje: „Hogyan is jellemezzük akkor az ideális távtanulót? Nos, legyen jó olvasó, tudja pontosan követni az írott és elhangzott szövegek utasításait, világosan és érthetően kommunikálja gondolatait, és ne okozzon gondot neki az IKT eszközeivel való munka.”

S hogy mi akadályozhatja meg a távoktatás terjedését? „A távoktatás, az e-learning és a nyitott oktatás terjedése elé finanszírozási, infrastrukturális problémák vagy éppenséggel a képzés hitelességének, érvényességének és a rendszer átjárhatóságának megkérdőjelezése állíthat korlátokat.”

A gyakorlat műhelyéből is gazdagon válogathatunk. 2006-ban, a Munkaadók Lapja Munkaadó Lapja 102. számában

Zarka Dénes arról tudósít:  „Az idén próbálkoznak először a belended-learninggel, amikor az elektronikus tananyagot, az önálló tanulást rendszeres jelenléti tanulással - összefoglaló órákkal - egészítik ki.”

Itt is hangsúlyozódik a kliens motivációja és kompetenciája: „A tapasztalatok azt jelzik: e módszer eredményessége nagyban függ a résztvevők tanulási kultúrájától. Nem véletlen, hogy az érettségivel, diplomával rendelkezők eredményesebbek e téren. nagyon fontos az úgynevezett tanulási kultúra, az általános kulturális háttér, amely sok, főként a kevéssé iskolázott embereknél hiányzik. Gyakorta az olvasási, szövegértési készséggel is baj van. A tanulást is tanítani kell.”

A távoktatás vizein azonban nagyon sokat lavíroznak, s a mennyiség – minőség nincs egyensúlyban.

Egy elrettentő példa:

A ******* Felnőttképző Intézmény egy innovatív, korszerű és rugalmas oktatási formát ajánl azoknak, akik kevés szabadidővel rendelkeznek és képesek az önálló tanulásra. 
Távoktatásos formában a hallgató a saját tanulási tempójának megfelelően, egyéni időbeosztással sajátíthatja el az ismereteket. A képzésben részvevőknek elektronikus tananyagot biztosítunk (e-mailben vagy digitális adathordozón), és a kapcsolattartás is elektronikus úton történik: e-mailben illetve a facebook közösségi oldalunkon létrehozott privát csoportokban, ahol a hallgatók az oktatókkal és egymással is kommunikálhatnak.
Természetesen a sikeres felkészülés érdekében kontaktórákat (személyes konzultációkat) is biztosítunk a hallgatóknak, melyeken a részvétel nem kötelező. 

A távoktatás lényege összefoglalva:

Egyéni időbeosztással tanulhat

Pénzt és időt takaríthat meg

Nincs kötött képzési helyszín, a képző intézménytől akár több száz kilométerre is végezheti egyéni tanulmányait

Kihasználhatja az internet adta lehetőségeket

Belépési feltétel: 8 osztályos bizonyítvány.

S az így beédesgetett tanulót milyen oktatók várják?

Természetesen kiváló, nagy tapasztalattal rendelkező cégek, intézmények – s mögöttük a szakemberekből álló csapat  - is kínálnak távoktatási kurzusokat.  S ha a távoktatás alkalmazhatóságát megkérdőjelezik a kifejezéshez tapadt rosszízű narratívák, tudnunk kell, hogy mint a szabad piacon, itt is sokféle minőség jelenik meg.

Felhasznált irodalom:

Selinger Sándor: A távoktatásról mint oktatási alternatíváról  (Korunk 2000 szeptember)

URL: http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=2000&honap=9&cikk=6385  Hozzáférés ideje: 2012.03.10.

Távoktatás – túl az első lépéseken

Megjelent A Munkaadó Lapja 102. számában (2006. szeptember 14.)

URL: http://munkaugyilevelek.hu/2006/08-09/tavoktatas-tul-az-elso-lepeseken/ Hozzáférés ideje: 2012.03.10.

Felvégi Emese: Távoktatás, e-learning és nyitott oktatás Anglia, az Egyesült Államok, Finnország, Németország, Svédország oktatási rendszerében (Új Pedagógiai Szemle 2005. december)

URL: http://www.ofi.hu/tudastar/tavoktatas-learning Hozzáférés ideje: 2012.03.10.

Komenczi Bertalan: Didaktika elektromagna? Az e-learning virtuális valóságai

Új Pedagógiai Szemle 2004. november

URL: http://epa.oszk.hu/00000/00035/00086/2004-11-ta-Komenczi-Didaktika.html  Hozzáférés ideje: 2012.03.10.

Ollé János: Kurzustervezés és kurzusfejlesztés, a tartalomfejlesztés folyamata

URL: http://youtu.be/vD3nwZiqtq0  Hozzáférés ideje: 2012.03.10.

Képek forrása:

URL: http://www.olcsokepzes.hu/index.php/ceguenkrol/tavoktatas

Hozzáférés ideje: 2012.03.10.

Pedagógusoknak kell-e tananyagot fejleszteniük?

Az előző előadás során a különböző oktatási környezetek technológiájával és eszközrendszerének csoportosításával ismerkedtünk meg, továbbá elképzeltük a jövő osztálytermét is.

Az eLearning tananyagfejlesztés alapelveiről, a tananyagformátumok gyakorlati megközelítéséről, az eLearning tananyag építőköveiről, a digitális taneszközök akkreditációs eljárásáról, és a kurzustervezés folyamatáról hallhattunk érdekes előadást.

Kontakt oktatási környezetben a pedagógusok lineárisan felépített, zárt rendszerben, az esetek többségében az osztályteremben frontális osztálymunkát alkalmaznak, esetleg csoportmunkát vagy egyéni munkát. A tanulók közel azonos ismeretszinttel rendelkeznek, kiegészítésként hozzáférnek a tanuláshoz szükséges tradicionális információforrásokhoz, mint például a tankönyvek. A tanterv előre szervezett, tervezett, kötött. A tanulás célja az ismeretek befogadása. A teljesítményértékelés szubjektív lehet a tanár részéről.

Egy az egyben

Ollé tanár úr a 2. hét előadásában beszélt arról, hogy mindig sokkal nagyobb hír az, hogy valaki súlyos ártalmakat szenvedett el a számítógép használat során, mint az, hogy célszerűen használta azt. A bejegyzést ennek az elvnek a szemléltetésével kezdem, és még csak nem is a bulvármédiából veszem a példát.

A mashable oldalán a következő címmel írtak egy posztot: A tanárok 73 %-a használ mobil telefont az osztálytermi tevékenységekhez. Az eredeti hír a pewinternet oldalán jelent meg ezzel a címmel: Hogyan használják a tanárok a technológiát otthon és az osztályteremben.

Ha ezt a két linket látod, te melyikre kattintanál először?

A mashable a kutatási összefoglalóból kiragadott címnek egy mondatot, amit nem egy az egyben közölt, és még azon is csavart egyet és pontatlanul idézte. Eredetileg ez a mondat így néz ki: "Mobile technology has become central to the learning process, with 73% of AP and NWP teachers saying that they and/or their students use their cell phones in the classroom or to complete assignments."

Rögtön látszik, hogy a mondat hatásvadász egyszerűsítését használták. A következő nem elhanyagolható részeket hagyták ki:

• Nem reprezentatív mintán készült a felmérés, hanem valamilyen szempontból speciális tanárok körében: AP-Advanced Placement, NWP-National Writing Project.
• A mobil eszközöket tanárok vagy tanulók használták.
• Nem csak osztályban használták, hanem az osztályban vagy feladatok megoldásához.

Egyébként a 108 oldalas kutatási jelentés 72. oldalán a Q13-nál olvasható, hogy pontosan miről is van szó. (Én sem olvastam végig, de a diagramok is sokat elárulnak. ;-)

Ugyanezek a problémáim, amikor egy idióta (és akkor még eufemisztikus vagyok) riporter beszél oktatási kérdésekről, és azt a látszatot próbálja kelteni, hogy tudja miről van szó. A féligazságokkal pedig sokakat megtéveszt. :(

(Innentől új műfaj kezdődik. Én interaktív posztnak fogom nevezni. Lehet, hogy létezik, de én még nem találkoztam vele. Az alábbiakban beillesztettem 3 képet, a forrásukat is megadtam. Ezek kapcsán még tudok írni néhány gondolatot. Hogy ezt megteszem-e az az olvasók véleményén múlik. Vagyis kommenetben írjátok le, hogy melyikkel/melyekkel kapcsolatban folytassam a posztot! Úgy gondolom, ha egyikre sincs igény, akkor is kinyerhető értelmes információ a bejegyzésből. Befejezzem itt vagy folytassam?)

1. ábra A kutatási jelentés 35. oldala.

A computer/laptop cart -számítógép/laptop tároló kocsi, töltőkocsi. (Tolvaj Ákos közlése alapján.)

2. ábra M-learning, avagy lehetőségek okostelefonok használatára.

Training Delivery= tartalomszolgáltatás. Itt nyilván a tartalomszolgáltatás igénybevételét jelenti.

Mint arról az előadásból értesülhettünk az m-learning a Jetihez hasonlatos. Először nézzük meg, hogy milyenek a Jeti körvonalai manapság, majd a végén bemutatom, hogy milyen lesz a Jeti, ha tényleg létezni fog. 

A 2. ábra jól szemléleti, hogy az okostelefonok is bevonhatók a tanulási folyamatba. A mobiltelefon szerintem sem a legalkalmasabb eszköz a mobil tanulás megvalósítására, bár vannak előnyös tulajdonságai. Valóban térfüggetlen (bár nem térerő független :) a használata, mert kis mérete miatt bárhol velünk lehet, és velünk is van.  Az mlearnig eszközrendszerét azonban érdemes ennél bővebben értelmezni, mert a legfontosabb tényezője a mobilitás. Ennek megfelelően a laptopok, tabletek is a mobil tanulás eszközeit jelentik. Egyúttal alkalmasabbak a tanulási folyamat támogatására. Ezekhez kapcsolható nemzetközi trend a BYOD (Bring Your Own Device), másnéven BYOT (Bring Your Own Technology), magyarul HASE (Hozd A Saját Eszközöd). Sőt ezen a ponton rögtön kapcsolódhatunk a személyes tanulási környezethez (PLE-Personal Learning Environment) is, mert ezek a mobil eszközök alkalmasak ennek megteremtésére.

Aki tanulóként magával viszi laptopját az iskolába az egyben az elektronikus értelemben vett, megszokott tanulási környezetét is kezébe ügyében tudhatja.

A tanárok esetében is rendkívül hasznos, ha a személyes tanítási környezetüket mobil eszközeiken tudják óráról órára magukkal vinni. Ez a fajta HASE a mi iskolánkban már meg is valósult. Minden pedagógusnak van saját használatú (többnyire pályázati pénzből vett) laptopja. Az iskola egész területén van Wifi kapcsolódási lehetőség. A tantermek többségében van aktívtábla, vagy projektor fehértáblával.

Az igazi mlearning eszköz azonban a JEE lesz. Még a szabadalni hivatalban nem védettem le. Ha valaki megteszi, akkor egy kicsit nekem is csepegtessen a jogdíjakból! :) Köszi.

JEE azaz Jeti EszközEgyüttes, hogy a külföldi piacokon is ütőképes legyen angolul Jeti Enhanced Equipment lesz a neve. 

Hogy néz ki a JEE? Egy meglévő technológiákból  mashupolt (de szép ez hunglish :) A5 méretű kinyitható eszköz. Kinyitás után a bal oldala e-book olvasó, a jobb oldala érintőképernyő (balkezeseknek fordítva). Alkatrészeit a távol-keltről szerezzük be, mint a nagyok, és természetesen Magyarországon gyártják. Az e-book olvasó kíméli a tanulók szemét, ha hosszabb szövegeket kell olvasni, és a szöveghez tartozó illusztrációk (kép, grafikon, mozgókép) a jó felbontású érintőképernyőn jelennek meg. Kivitelét tekintve ultra vékony, extra erősségű akkumulátorral, olyan processzorral és videomegjelenítővel, ami lehetővé teszi virtuális oktatási környezetek használatát is. A JEE-vel jó minőségben lehet felvenni képet, hangot, videót. Ezeket szerkeszthetjük is.

Iskolába lépéskor nem ingyenes könyvet, hanem JEE-t kap minden gyerek. Erre tudják letölteni a tanuláshoz szükséges tartalmakat, és kialakíthatják személyes tanulási környezetüket. Ezzel megvalósul az egy az egyben eszközhasználati elv is.

Azt hiszitek, hogy mindez teljes képtelenség?
Akkor olvassátok el következő mondatot, amiben megfogalmazott állítás igazságtartalma még egy évtizedet sem bírt ki.
„Nincs semmi ok, amiért bárki is számítógépet akarna vásárolni az otthonába (Ken Oison, a Digital Equipment Corporation alapítója és igazgatója, 1977)" (Komenczi, 2009. 75.o.)

Már most is lehet kezdetleges JEE-t buherálni. Nem kell hozzá más, mint mondjuk egy Kindle és egy iPad. Ezeket szigetelőszalaggal ügyesen egymáshoz rögzítjük és már kész is van a JEE. Sajnos nekem nincs sem Kindle, sem iPad a birtokomban, viszont van szigetelőszalagom. :)

3. ábra A legjobb gyakorlatok az elearning új trendjeiben (21. oldal).

Felhasznált irodalom:

Dr. Ollé János (2013): Eszközrendszerek és oktatási kultúra. URL: http://bit.ly/YCVAwD Hozzáférés ideje: 2013.03.10.
Komenczi Bertalan (2009): Elektronikus tanulási környezetek Gondolat Kiadó, Budapest
Legjobb gyakorlat az e-learning új trendjeiben. 
Készítette a Coedu Távoktatási Kft. Budapest, 2008.  Letöltés ideje: 2013.03.09.
How Teachers Are Using Technology at Home and in Their Classrooms Letöltés ideje: 2013.03.10.

Milyen technológiai eszközök társíthatók az oktatási környezetekhez?

A megfelelő oktatási környezet kiválasztása nagyban függ az adott oktatási folyamattól, céltól, szereplőktől, tartalomtól, tanártól, tanulótól és módszertől. Az ideális oktatási környezet hatékonysága függ a különböző technológiai eszközöktől is.

A kontakt oktatási környezet egy hagyományos hálózat nélküli iskolai környezet. Az oktatás egy jól kialakított ergonomikus környezetben zajlik. A tanulók hozzáférnek a tanuláshoz szükséges információforrásokhoz, például tankönyvek. Technológiai felszereltségre is szükség van, amit az egyén folyamatban való tevékenységét támogatják, például tablet, interaktív tábla, fényképezőgép, digitális palatábla, stb. Ezek segítik az információcserét, megosztást, és később is hozzáférhetőek maradnak, sokféleképpen felhasználhatóak, viszont a megosztás nem jelent tanulást. Napjainkban általában a technológiai felszereltség számítógépet és projektort jelent, aminek segítségével a tanár prezentálja a tananyagot. Felnőttképzésben pedig a tanulók tarthatnak így előadást. Sokszor nem mindig technológia, hanem attitűd, és szemléletváltás kérdése. Fontos, hogy ne csak a tanár használja ezeket az eszközöket, hanem mindenki, mert csak így lesz interaktív a tanulás. Például interaktív tábla → passzív tábla (ld. előző bejegyzés). A számítógépes támogatottság nemcsak informatika tanórán használatosak, hanem bármely más tantárgynál alkalmazhatóak. A szavazórendszerek a digitális értékelés kategóriájának egy eszközcsoportja, ezeket többféleképpen felhasználhatjuk, például: jósolják meg (szavazással), hogy milyen kimenetele lesz az órai szemléltető videónak, kísérletnek. Didaktikai megközelítésből a formatív értékelés eszköztárába tartoznak (tanulók válaszai nem minősítő értékelést kapnak, hanem felhasználjuk a folyamat további alakításában), de fel lehet használni szummatív értékelő eljárásokhoz is (lezáró, minősítő értékelés). Mindenféle értékeléskor legelőször azt kell tisztázni, hogy mi az, amit értékelni akarunk. A technológia, technológiai környezet kontakt tevékenységben való felhasználása a folyamatot hatékonyabbá teheti. Léteznek különböző szoftverek, amik segítségével naplózható az információ.

Fogalomértelmezés és tervezés a gyakorlatban

Az élet úgy hozta, hogy munkám révén előbb kezdtem el távoktatást és eLearninget "csinálni", minthogy valaha egyáltalán tanultam volna róla, ha meg már csinálnom kellett, próbáltam megtanulni, hogy mi is ennek a módja. Amit most tudok/gondolok, azt legalább fele részben a gyakorlati munkában, úgymond "saját bőrömön" tapasztaltam. A másik fele részben pedig olvastam a szakirodalmat és még inkább online figyeltem azokat, akik szintén csinálják, csak esetleg ők még tanultak is róla. :)

Egy biztos, Ollé János az egyik, akit érdemes figyelni! Ezért vagyok itt...

Ugyanakkor nem akarok a témában tudományos kutatásokat végezni, nem akarok eLearningből és távoktatásból vizsgát tenni a félév végén, sőt még csak róluk szóló cikkeket sem akarok publikálni egyetlen folyóiratban sem. Jól/jobban akarom csinálni az eLearninget és a távoktatást! Ez persze nem azt jelenti, hogy nem olvasok el érdekes cikkeket, és persze ezúton is bátorítok minden kutatást, de elhatároztam, hogy a szakmai érdeklődésemet és kíváncsiságomat félretéve, jelen kurzusban (kis túlzással) csakis arra próbálok koncentrálni, ami a gyakorlati munkámban hasznosítható és minden más "sallangot" feláldozok a pragmatizmus oltárán! Leginkább azért, mert épp egy olyan paradox helyzetben vagyok, hogy tanulóként veszek részt egy eLearninges képzésben, miközben tanárként „funkcionálok” egy másikban.

Szóval...

Ilyen „haszonelvűségi” attitűddel indulva kicsit féltem az első előadástól, mert a fogalomértelmezésekkel igazából nem nagyon tudok mit kezdeni! Illetve de: amikor pl. egy közbeszerzési eljárás, vagy pályázat kapcsán a képzési programokat összeállítjuk, jó alaposan magyarázgatjuk mi is az ilyen-olyan „learning” fogalmakat, mert ezeket úgy szeretik az emberek olvasgatni. Erre addig van szükség, míg nincs meg az aláírás a szerződésen. Ezután pedig a képzéseken résztvevőknél a fogalmak valami ilyesformán jelennek meg:

• távoktatás = nem fogunk találkozni (pedig lehetne)
• online = internetet használunk
• eLearning = itt is használni fogjuk az internetet
• virtuális = na ez valami szörnyű szerepjátékos zombiland

Nekik meg már nem kezdem el magyarázni, hogy mi a blended learning, hanem elkezdem csinálni, ha úgy döntöttünk az kell neki! Tehát ez a fogalmi összefoglaló nagyon jó példa volt arra, hogy igen: komolyan és célirányosan találjuk ki és tervezzük meg milyen képzést akarunk! De amikor már arról megy a diskurzus, hogy akkor miisazazelearning – na ettől már nálam szakad a cérna.

A nyitott oktatás gyönyörű utópia, csak kevés hozzá az Ollé János; hogy a technológia önmagában nem forradalmasítja az oktatást, már-már közhely.

Képzésszervezőként nekem a legizgalmasabb gyakorlati kérdések az alábbiak voltak:

1. Központi keretrendszert használjak vagy önszervező(dő) online környezetet (youtube+FB+twitter+stb.) Ez tényleg nagy dilemma, legutóbb nagyon sokáig azon az állásponton voltunk, hogy nem kell keretrendszer, aztán az utolsó pillanatban mégis lett...
2. Technológia által meghatározott vagy oktatási cél által meghatározott rendszert alakítsunk ki? Erre ugye szakmai alapon azt mondom naná, hogy az utóbbit választom, mégis sok "projektben" láttam már hogy... hogy is fogalmazzak finoman ... túl sokat kínált a kész alaprendszer és túl nagy volt a kísértés, hogy elég lesz oda felhányni valami tartalmat!
3. Tartalomközpontú vagy tevékenységközpontú rendszerben gondolkodjunk? No ebből kiindulva mi is általában oda jutunk el, hogy kell-e még tananyagot fejleszteni egyáltalán. Itt a totális szélsőségeknek is van létjogosultsága, amiért mi általában mégis készítünk még saját tananyagot, annak leginkább az az oka, hogy az emberek fejében a képzés még mindig többnyire tananyagok átadását jelenti. El nem hinnék  rólam, hogy csinálhatok jó képzést anélkül, hogy csinálnék tananyagot!

Ezt a három kérdés talán érdemes lenne részletesebben is tárgyalni, de hogy egy eLearning és/vagy távoktatásos képzés tervezésénél komolyan átgondolandók, ez biztos!

kép forrása:  http://gyar.eu/9h

Gyors vázlat

2003-ban, már nem emlékszem tavassal vagy ősszel, közoktatási vezető képzésre jártam, s a nagyon nem kedvelt „Gazdálkodás a dologi előirányzatokkal” témakört kellett kifejtenem dr. Benedek András tanár úr vizsgáján. Ahogy szoktam, ott is a békaperspektívából próbáltam kiindulni, elővezetve azt, hogy az általam ismert intézményben milyen átláthatatlan, kaotikus ez a terület, s hogy mennyire megnehezíti....körülbelül ennél a mondatnál állított meg, figyelmeztetve, hogy a rossz megoldások ismertetése senkit sehová nem juttat el, s legyek oly kedves azt elővezetni, hogy  hogyan kell jól, a jogszabályoknak megfelelve végezni a gazdálkodást.

Tegnap este az Eszközrendszerek és oktatási kultúra című előadást hallgatva, megint ugyanúgy felbrekegett bennem a béka. Pedig még csak a kontakt osztálytermi tevékenység oktatási technológiájáról volt szó. Egyfajta, az előadó által is felemlegetett pedagógusi nézőpontról szemlélve, ezer és egy hiányt tudok felsorolni, ami miatt ez elképzelhetetlen, megoldhatatlan, az utópia kategóriájába tartozó, hogy a felsorolt eszközlistával rendelkezzen egy hazai iskola. Pedig de. Mert a világ nem ér véget városom határainál, s igaz egy meglehetősen speciális közegben – a  Pécsen megrendezett PIL Fórum résztvevőjeként találkoztam több olyan kollégával is, kik olyan intézményben dolgoznak, hol a fenti lista valóság közeli. S ami az előadásban is elhangzott, nem a technológiai támogatás minősége és mennyisége határozza meg a módszertani repertoárt, hanem a pedagógiai szemlélet.  Akkor viszont van keresnivalója olyan intézménynek is, amely kimaradt az elmúlt néhány év pályázataiból. Olvastam olyan vélekedést is, hogy az az iskola, amely nem szerelkezett fel, magára vessen. Ha pedig hátrább lépve, nem az intézményről, hanem a pedagógus, az egyén felelősségét próbálom megragadni, akkor valóban nem akadályoz meg abban semmi, hogy saját tanulási folyamatban, a számomra elérhető módokon elsajátítsak ismereteket, bekapcsolódjak szakmai beszélgetésekbe, tájékozódjak. 

Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere

A múlt heti előadáson az eLearning és távoktatás értelmezésekkel, illetve az oktatási környezetek fogalmával ismerkedhettünk meg. Megtanulhattuk a kontakt, a hálózattal támogatott kontakt, az online, a virtuális és a hibrid oktatási környezet fogalmát és jellemzőit. Továbbá, hogy az oktatási környezet nagyban függ az adott oktatási folyamattól, céltól, szereplőktől, tartalomtól, tanártól, tanulótól és módszertől.

A második előadás alkalmával az oktatási környezet technológiájának és eszközrendszerének csoportosítása került bemutatásra. Elsőként a kontakt oktatási tevékenység technológiájáról volt szó, miszerint egy jól kialakított ergonomikus környezetben kell, hogy legyen az oktatás. Technológiai felszereltségre is szükség van, amit az egyén folyamatban való tevékenységét támogatják, például tablet, interaktív tábla, fényképezőgép, digitális palatábla, stb. Sokszor nem mindig technológia, hanem attitűd, és szemléletváltás kérdése.

Kontextusba ágyazva, avagy lovagolok a szavakon

A kurzusunk első előadásának első felében az oktatási környezetek típusaival ismerkedhettünk meg.
Ezek a következők:
•    Kontakt oktatási környezet
•    Hálózattal támogatott kontakt oktatási környezet
•    Online oktatási környezet
•    Virtuális oktatási környezet
•    Hibrid oktatási környezet

A fenti felsorolásból nyilvánvaló, hogy a virtuális oktatási környezet az online-nak nem szinonimája. Jelen kontextusban a virtuális oktatási környezeten egy olyan 3D-s környezetet értünk, amiben a tanulók is tanárok is avatárjaikkal vannak jelen, és a kommunikációt a szinkronitás jellemzi. De nem volt ez mindig így.

Viszonylag hosszú ideig nyugodtan használhattuk mind a két kifejezést nagyjából, ugyanarra gondoltunk. Azonban, ha manapság a következő címeket látjuk, akkor a dokumentum megnyitása előtt fogalmunk sincs róla, hogy miről is lesz szó:

Virtuális pedagógia - A 21. század tanulási környezete.

Virtuális oktatási környezet kialakítása

Virtuális oktatási környezet használatának tapasztalatai

Az oktatási környezet általában behelyettesíthető a tanulási környezet kifejezéssel. Ahol oktatás folyik ott tanulásnak is lennie kell, mert különben mi értelme van az oktatásnak. A két fogalom szinonim használata általában nem is okoz zavart. Megjegyzem, hogy jelentős eltérés is kehet a két környezet között, ha a személyes tanulási környezet (PLE-personal learning environment) bejön a képbe. Ekkor ugyanis előfordulhat, hogy amíg az iskolában kialakított oktatási környezet tipikus kontakt oktatási környezet (semmi digitális hókuszpókusz :-) addig az érdeklődő tanulók otthon kialakított tanulási környezetükben, melynek része az internetkapcsolattal rendelkező számítógép is, a hálózattal támogatott kontakt vagy akár online környezetben találják magukat.

A továbbiakban tekintsük az oktatási környezettel megegyező jelentésűnek a tanulási környezet fogalmát.

A következő két hivatkozás megnyitása előtt mindenki tegye fel magának a kérdést „Hol járunk most?”. Mármint virtuális vagy online környezetről lesz-e szó.  Mielőtt kattintanál válaszolj is rá!

Virtuális tanulási környezetekben kialakított oktatási folyamatok sajátosságai

Virtuális tanulási környezetek a mérnöktanár-képzésben és a műszaki szakképzésben

Miután megnyitottad a két dokumentumot biztosan nem okoz gondot, hogy kitaláld, hogy melyik műből való az alábbi táblázat. Akkor ezt manapság úgy mondanánk, hogy online tanulási környezet?

Ha ezt a könyvcímet „Virtuális környezet, virtuális oktatás” látjuk, és nem tudjuk, hogy mikor jelent meg a mű, akkor nem tudhatjuk, hogy milyen tartalomra számíthatunk.
A kiadás éve, a szerző és a kiadó már megteremti azt a kontextust, amiben a tartalomról alkotott elképzelésünk egyértelművé válik: Dr. Ollé János: Virtuális környezet, virtuális oktatás. Budapest, 2012, ELTE Eötvös Kiadó
A könyvről itt olvashattok egy jófajta recenziót.

Miért is lovagolok a szavakon?
Mert jó lenne, ha a fogalmak néhány év leforgása alatt nem távolodnának el eredeti jelentésüktől, és egy tanulmány címéből akkor is tudnám, hogy mi a témája, ha nem ismerem a keletkezésének évét.
Ha azt mondom Pitagorasz-tétel vagy négyzetgyök, akkor mindenki - és nem csak kis hazánkban- tudja, hogy miről is beszélünk. (Feltéve, hogy az illető elvégzett nyolc évfolyamot.) Sőt lehet, hogy a mai gráfelméleti tanulmányokból egy mukkot sem értenék, de a gráf továbbra is ugyanaz marad.
Mondhatjuk azt is, hogy „1 meg 1 az 11, maradt a kettő.”, de mindenki tudja, hogy ez nem matematika, hanem politika. :-)

A távoktatás például elég szemléletes fogalom. A távoktatás eszközei, módszerei változnak, de továbbra is alapvető jellemzője, hogy a tanár és tanuló nincs egy térben.
(Ezt már tényleg csak zárójelben írom, hogy a távoktatás szó értelmetlenségét is ki lehet fejteni  Besenyő Pista bácsi stílusában: Távoktatás. Távoktatás? Ujujuj! Én megmondom, hogy mi az ami hülyeség, és mi nem. Na, a távoktatás az egy hülyeség. Méghogy a távot oktatni, de hát a táv az nem is létezik, az egy elvont fogalom. Nem tudtátok? Például látott már valaki olyat, hogy egy táv ült az iskolapadban, vagy szembejött az utcán? Na ugye, hogy nem. Már megint igazam van. Képzeljétek el, hogy bemegy a tanár az osztályba, és nem lát ott senkit, mire azt mondja az igazgató, hogy „Itt vannak a távok. Oktasd őket!”. Hát noormális!)

Van javaslatom a virtuális dilemma megoldására. (Amivel hazánkban késtem kb 4-5 évet, és nemzetközileg talán még ennél is többet.) Az SL-hez hasonló környezeteket szokás "virtual reality"-nek nevezni. Ebből könnyen képezhető egy új szó: vireal. Ezek után már beszélhetünk vireal oktatási környezetről. Sőt tudok egy szlogent is: Vireal is not unreal.
De lehetett volna maradni a VR megnevezésnél, mint ahogy az AR (augmented reality) használatos a kiterjesztett valóság esetében.

Kedves olvasóm, ha eddig túlélted a posztomat, akkor még vár rád egy feladat. :) A következő idézetről kell megmondani, és állításodat meg is kell indokolni, hogy mit értsünk az alábbi szövegben „virtuális tanulási környezet” alatt. (Guglizni csak kommentelés után szabad!!!)
„A technikai lehetőségek alapján a felhasználó sajátosságait … a tanulási környezetben végzett tevékenységét naplózva sokrétűen meg lehet ismerni. Ez az állandó megismerési folyamat nemcsak a felhasználó virtuális tanulási környezetben való viselkedésének és szokásrendszerének a feltárására fókuszál, hanem a tanulási környezet aktív formálásához, a tananyag- és tanulásszervezés folyamatos alakításához is rengeteg forrásadatot biztosít.”