A megfelelő oktatási környezet kiválasztása nagyban függ az adott oktatási folyamattól, céltól, szereplőktől, tartalomtól, tanártól, tanulótól és módszertől. Az ideális oktatási környezet hatékonysága függ a különböző technológiai eszközöktől is.
A kontakt oktatási környezet egy hagyományos hálózat nélküli iskolai környezet. Az oktatás egy jól kialakított ergonomikus környezetben zajlik. A tanulók hozzáférnek a tanuláshoz szükséges információforrásokhoz, például tankönyvek. Technológiai felszereltségre is szükség van, amit az egyén folyamatban való tevékenységét támogatják, például tablet, interaktív tábla, fényképezőgép, digitális palatábla, stb. Ezek segítik az információcserét, megosztást, és később is hozzáférhetőek maradnak, sokféleképpen felhasználhatóak, viszont a megosztás nem jelent tanulást. Napjainkban általában a technológiai felszereltség számítógépet és projektort jelent, aminek segítségével a tanár prezentálja a tananyagot. Felnőttképzésben pedig a tanulók tarthatnak így előadást. Sokszor nem mindig technológia, hanem attitűd, és szemléletváltás kérdése. Fontos, hogy ne csak a tanár használja ezeket az eszközöket, hanem mindenki, mert csak így lesz interaktív a tanulás. Például interaktív tábla → passzív tábla (ld. előző bejegyzés). A számítógépes támogatottság nemcsak informatika tanórán használatosak, hanem bármely más tantárgynál alkalmazhatóak. A szavazórendszerek a digitális értékelés kategóriájának egy eszközcsoportja, ezeket többféleképpen felhasználhatjuk, például: jósolják meg (szavazással), hogy milyen kimenetele lesz az órai szemléltető videónak, kísérletnek. Didaktikai megközelítésből a formatív értékelés eszköztárába tartoznak (tanulók válaszai nem minősítő értékelést kapnak, hanem felhasználjuk a folyamat további alakításában), de fel lehet használni szummatív értékelő eljárásokhoz is (lezáró, minősítő értékelés). Mindenféle értékeléskor legelőször azt kell tisztázni, hogy mi az, amit értékelni akarunk. A technológia, technológiai környezet kontakt tevékenységben való felhasználása a folyamatot hatékonyabbá teheti. Léteznek különböző szoftverek, amik segítségével naplózható az információ.
Milyen lesz a jövő osztályterme?
Erre a kérdésre mindenkinek az a válasza, hogy valami olyan csúcstechnológia, ami virtuális, online, személyreszabott, stb., de ez nem így van. Ne a technológiából induljunk ki. Az elsődleges szempont a jövő osztálytermével kapcsolatosan a mobilizálhatóság, miszerint az információáramlás befele és kifele is biztosítva legyen, továbbá a digitális információt tudjuk magunkkal vinni és a tetszőleges átszervezhetőség, vagyis a tér alakíthatósága a munkaszervezés és a hatékonyság szempontjából (egyéni és csoportos tanulási környezet). Fontos elvárás a hálózati kapcsolat (internet) osztálytermen belül és kívül is. Személyes kapcsolódási lehetőség is feltétellé válik, vagyis az egyén kezébe kerüljön a technológia, például: tablet, iPad, laptop. A csúcstechnológia helyett formálható legyen a környezet.
Kontakt oktatási tevékenység során, osztálytermi környezetben is lehet használni a szimulációt és számítógépes játékokat az oktatásban. Minden játéknak van fejlesztő hatása, például: térszemlélet, hatékony kommunikáció. Vannak olyan számítógépes játékok, amelyek komoly fejlesztési céllal is felhasználhatók, de léteznek olyanok is, amelyeknek oktatási szempontból nincs fejlesztő hatásuk. A játék oktatási felhasználása ellen is vannak vélemények, például: a valóság és virtualitás határának elmosódása, függőség (médiahírek) és játékszenvedély kialakulása, szerepjátékok negatív hatása az önértékelésre, stb. A szimulációs játékoknál egy adott képesség fejlesztésére írnak játékokat. A fejlesztő játékoknál az egyén észre sem veszi, hogy bizonyos képességei milyen hatékonyan fejlődnek.
Az mLearning, mobil tanulási környezet az egyéni és tartalomközpontú tanulás eszköze. Előnye, hogy bárhol, bármikor, bármilyen eszköz segítségével hozzáférhetünk a különböző információkhoz, oktatási tartalmakhoz. Ez térfüggetlen, de ha elérünk bármilyen információt, attól még nem tanuljuk meg, csak hozzáférünk. A tanulás több, mint információ-reprodukció. Közösségi, csoportos tanulást nem tudunk alkalmazni, hanem csak egyéni, tevékenység- és tartalomközpontú tanulás lehetséges. A jövőben minden tanulás mobil tanulás és tantermi kiegészítő eszköz lesz.
Online eszközrendszerek, ahol különböző online, interneten elérhető alkalmazások, programok segítségével történik a tanulás, ezek részt vesznek a tanulás támogatásában, valójában egy személyes tanulási környezet felépítését jelenti. Az egyén rendelkezik egy ún. digitális tolltartóval (eszköztárral), amiben olyan web 2.0 eszközök (például: fogalomtérképek jegyzeteléshez, RSS), információgyűjtők és rendszerezők, továbbá tevékenységtámogató eszközök találhatóak, amelyekkel különböző műveleteket tud elvégezni. Nem szükséges, hogy az összes felsorolt eszközt ismerjük és tudjuk használni bárhol, bármikor, hanem a rendszeres használatnak kell a középpontban állnia, de ez nem jelenti azt, hogy csak ezeket az eszközöket használhatjuk. Tevékenységtámogató alkalmazások, ami az egyén aktivitását támogatja. Ha a tanulási környezet online eszközrendszerekből épül fel, akkor komoly kockázatok vannak: például nagyfokú önszabályozás szükséges → nem zárt keretrendszer, környezet, ahol megmondják, hogy mit kell csinálni, hanem online keretrendszer, ahol gyűjtöm az információt. Lehet ütemterv, tanmenet, de ettől el lehet tekinteni, vagyis egyéni produktív tanulást tesz lehetővé. Az oktatási tartalom korlátlan, szélsőséges lehet. Az oktatási tartalom minősége kockázatos lehet.
Online közösségek, amelyek nem oktatási környezetként lettek kifejlesztve, de minden megvan, ami szükséges lenne hozzá. Ilyen például a Facebook és a különböző közösségi portálok. Ezeken az oldalakon információt tudunk megosztani, interaktívan tudunk kommunikálni, stb. Napjainkban több millióan használják a Facebook-ot, és naponta többször is belépnek, vagyis nem feltétlenül a tanulás miatt lépnek be, de a függőségük miatt a tanulási környezethez is közel kerülnek. Az ilyen oktatási felhasználás több problémát is felvet, például a tartalommegosztó aktivitás: külső hivatkozásokat tudunk beágyazni, megosztani a csoport tagjaival (nemcsak tanárként, hanem tanulóként is).
Online tanulási környezet, ahol tanítási-tanulási folyamat zajlik. Portálrendszer, keretrendszer, (webes) alkalmazások rendszere, ami meghatározza az online tanulási környezetet, továbbá web 2.0 eszközökből is állhat, de nem feltétlenül eLearning rendszer. Oktatásszervező funkcióban merülnek ki, nem a tanulástámogatást tekintik fő célnak. Az LMS (tanulást menedzselő rendszerek) és LCMS (tanulást és tartalmat menedzselő rendszerek), ilyen például a Moodle, NMS, stb. Zárt, belső tartalomszolgáltatás, és minden belső tevékenység, kommunikáció ellenőrizhető. Lehetőség van egyéni és csoportos tanulásra is. Felmerül a kérdés, hogy melyik online tanulási környezet a jobb: szabad, nyílt tanulás vagy a zárt, ellenőrzött? A tanulás tartalommegosztásból és kommunikációból áll, vagyis ez már elég lenne a tanuláshoz? A tevékenységközpontúhoz biztosan nem. Melyik a jobb: az ellenőrzött felület vagy a nyílt platform? Az ellenőrzött felület, mert zárt és van egy tutor/tanár, aki segíti a munkánkat. A tartalom nem redundáns, és ellenőrzött, míg a nyílt platformnál ez nem igaz. A nyíltnál viszont rá vagyunk utalva az információkeresésre.
A virtuális oktatási környezetben mi magunk és a környezet is 3D-s formában jelenik meg. Oktatási felhasználásnak két kategóriája van: 3D-s kommunikációs és kollaborációs platform, mert tudunk együttműködni, kooperálni, beszélni, közösen dolgokat létrehozni, kommunikálni. Illetve demonstrációs és szimulációs színtér, mert komoly lehetőségek vannak. Részvevőközpontú környezet, szituációfüggő, a tér átalakítható pillanatok alatt. Felfedezés alapú tanulás a környezet megismerése, ez tapasztalati alapú. Tevékenységorientált, mert nem lehet passzívnak lenni, hanem az aktivitás a természetes. Együttműködést támogató, mert csoportok jelennek meg.
Felhasznált irodalom:
Dr. Ollé János (2013): Eszközrendszerek és oktatási kultúra. URL: http://bit.ly/YCVAwD Hozzáférés ideje: 2013.03.06.
Dr. Ollé János (2013): Az oktatási környezetek tipológiája, eLearning és távoktatás értelmezések. URL: http://slidesha.re/WjLezX Hozzáférés ideje: 2013.03.06.
Nagy József (2007): Kompetencia alapú kritériumorientált pedagógia. Mozaik Kiadó, Szeged, 80.p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése