A tartalomfejlesztés alapelvei és feltételei

Az eLearning tananyagfejlesztés alapelvei nem változnak. Akkor lehet jó egy eLearning vagy távoktatási fejlesztés, ha maximálisan kihasználja az IKT lehetőségeket. Ez nem az információ digitalizálását jelenti. A technológiai környezethez módszertanában is igazodnia kell. Minden oktatási folyamatnak van egy nevelési hatásrendszere, amelyek nem szorulhatnak háttérbe, mivel nemcsak a gyerekeket kell nevelni, hanem a felnőtteket is. Különböző tanulási utakat képesnek kell lennie támogatnia, vagyis testreszabhatónak kell lennie. Az egyéni tevékenységeket a felület is képes támogatni. (Ollé, 2013) Különböző elemeket használhatunk fel vagy saját elemeket is készíthetünk.  Fontos, hogy ezek az elemek a szabványosítás miatt újra felhasználhatóak és kompatibilisek legyenek, (Lengyel, 2007. 30.) később ezeket más kurzusokba is be lehessen illeszteni. (Ollé, 2013) A megfelelő szabvány rendelkezik kooperációs képességgel, a tanuló tevékenységeinek naplózásával, újra felhasználó és a következő tulajdonságokkal: hozzáférhetőség, tartósság és megengedhetőség. (Lengyel, 2007. 30.) A legáltalánosabban elfogadott szabvány például a SCORM, amely megfelel a következő alapfeltételeknek: újrafelhasználhatóság, elérhetőség, platformfüggetlenség, és tartósság. (Antalovits, 2008. 157.)

Moodle – az instruktív modell?

Milyen az instruktív modell?  Iskola központú. Spontán lemásolja a közoktatás – gyakran – rossz modelljét. Békés nyugodt hagyományon alapuló tartalomközpontúsággal. „Szabályozok, irányítok, aktívan figyeljen...” lépjen be, csinálja meg – nem számít a tanulóban zajló folyamat – nincs különbség az egyének között. Hatékony? Lehetséges, de az inkább szerencse dolga.

E- learning egyenlő a tartalommal? Költséghatékony – egyszeri tartalomfejlesztés – nem cél, sőt kevésbé támogatott a kooperativitás.Nincs szükség mentorra, tutorra? Kidolgozatlan tanári szerep?

Biztosan szerencsém volt, két képzést is magam mögött tudhatok, ahol az instruktív modellnek, az előadásban felsorolt hátrányait nem éreztem. A Prompt munkatársai szervezték, s mindkettő esetében úgy gondolom elég idő jutott a tanári szerep kidolgozására.  Különösen erős hangsúlyt kapott a fórumok működtetése – ami bizony állandó tanári jelenlétet igényelt.  A kurzus minden egységében értékként jelent meg a kooperáció a kurzustagok között.  Nem kiképeztek, hálót szőttek a kurzustagok között.

Nyilván a következő (tevékenység központú modell, nyílt oktatás, virtuális és hibrid oktatás) modellek feldolgozásánál másként láthatjuk majd a folyamatokat, de most, közvetlen az előadás meghallgatása  után, úgy érzem, a Moodle, mint keretrendszer többet tudhat jó kezekben, mint a bemutatott modell.  

A motiváció nem elég!

Melyek azok a kompetenciák, amelyekre vélhetőleg szüksége lesz azoknak a nemzedékeknek, akik ma a közoktatásban "tanítódnak" ?

• Önszabályozás
• Tudásépítés
• Együttműködés
• IKT használat
• Valós problémák megoldása
• Innováció

Hogy állunk ezekkel?

Önszabályozásról csak akkor beszélhetünk, ha diákjainknak több lépéses, s elágazásokkal telt utat kell bejárniuk, a feladat feldolgozásakor. Ennek az időkerete nem lehet kevesebb, mint legalább egy tanítási hét. Hányszor végzünk ilyenfajta munkát? Néhány projekt keretében. A 2013  Digitális nemzedék konferencián a   

Digitális írástudás szekcióban, Fehér Péter kérdezett rá, az ott projektejüket bemutató kollégákra, mégis hány jól megtervezett projekt hozható létre egy tanév során. 2-6 között szóltak a válaszok, üdítő kivétel egy tizedik évfolyamot járó gimnazista válasza, aki szerint minden hónapba kényelmesen beleférhet egy-egy projekt. Nagyon jó volt hallani, hogy számára, tanuló diákként a projektmunka - bár sokkal több időt fordít rá, mint a "hétköznapi" tanulásra - izgalmas és hasznosnak ítélt folyamat!

Hogy mennyire nehéz 45 percbe bezsúfolni olyan tanulói munkát, amelyben együttműködés-önszabályozás-valós problémák megoldása is szerepel, arra a hejőkeresztúri iskola KIP programjának kidolgozói és a módszer lelkes tanítói adnak példát. Bár az általuk felépített modell egyértelműen sikeres, a módszer számtalan kíváncsi pedagógust és iskolaközösséget vonz, mégis a követő iskolák száma csekély. Pedig nem tűnik soknak, hogy a tanórák minimum 15 %-ban érvényesüljenek az előírt kritériumok, már az óratervezésnél elvéreznek sokan. Nyílt végű feladatok, csoportmunka és a csoportmunkára épülő egyéni munka, valós probléma megoldására. Az ilyen tanulási-tanítási folyamat megtervezése, támogatása olyanfajta tanári kompetenciákat követel, amire talán még nem készít fel a tanárképző, ( tudom, a felsőfokú oktatásban eltöltött bármilyen haladó és produktív 4-5 év, nem írja felül a saját iskolaképet, s még inkább nehéz a gyakorlatban szembemenni a szokásrenddel) a napi gyakorlatban elsajátítani pedig irdatlanul nehéz, hisz ellene dolgozik a kötött órakeret, a hagyományos iskolakultúra. 

A távoktatás kulcsszava is az önszabályozás, a saját tanulási folyamat megtervezése, s legtöbbször a motiváció szerepét ítéljük döntőnek a sikeresség szempontjából. Pedig talán fontosabb, hogy a mai felnőtt - távoktatásban megjelenő tanulók - legyenek 20 vagy 90 évesek, nem sajátíthatták el az önszabályozás, tanulási folyamat tervezésének egyébként mára jól leírt módszertanát. Mert a közoktatás nem tanította ezeket. Nagyobb baj, hogy most sem teszi. S bármennyire motivált a tanuló felnőtt, ha nincsenek kapaszkodói a hogyan tanuljak témájában, elvész az információ tengerben. 

Tanulás, tanulásmódszertan és tanulói szerepértelmezés

Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi évtizedben megváltoztak a tanítással, tanulással kapcsolatos nézetek, vélemények: elsősorban a tanárokról, a tanítási folyamat szervezéséről és irányításáról. Az oktatás célja a tanulás lett, a tanulók képességeinek, készségeinek fejlesztése. Egyre inkább az új viselkedési– és gondolkodásformák, az ismeretek elsajátítására helyeződött a hangsúly. A tanulás irányítása, az oktatási folyamat megfigyelése, elemzése, eredménye került a középpontba. (Katona, 2006. 81-82) A pedagógusnak tudatosan kell megterveznie a pedagógiai folyamatokat, ki kell választania a megfelelő módszereket és mindezek mellett át kell gondolnia, hogy milyenné szeretné tanítványait nevelni. (Gocsál, 2002. 7)