A motiváció nem elég!

Melyek azok a kompetenciák, amelyekre vélhetőleg szüksége lesz azoknak a nemzedékeknek, akik ma a közoktatásban "tanítódnak" ?

• Önszabályozás
• Tudásépítés
• Együttműködés
• IKT használat
• Valós problémák megoldása
• Innováció

Hogy állunk ezekkel?

Önszabályozásról csak akkor beszélhetünk, ha diákjainknak több lépéses, s elágazásokkal telt utat kell bejárniuk, a feladat feldolgozásakor. Ennek az időkerete nem lehet kevesebb, mint legalább egy tanítási hét. Hányszor végzünk ilyenfajta munkát? Néhány projekt keretében. A 2013  Digitális nemzedék konferencián a   

Digitális írástudás szekcióban, Fehér Péter kérdezett rá, az ott projektejüket bemutató kollégákra, mégis hány jól megtervezett projekt hozható létre egy tanév során. 2-6 között szóltak a válaszok, üdítő kivétel egy tizedik évfolyamot járó gimnazista válasza, aki szerint minden hónapba kényelmesen beleférhet egy-egy projekt. Nagyon jó volt hallani, hogy számára, tanuló diákként a projektmunka - bár sokkal több időt fordít rá, mint a "hétköznapi" tanulásra - izgalmas és hasznosnak ítélt folyamat!

Hogy mennyire nehéz 45 percbe bezsúfolni olyan tanulói munkát, amelyben együttműködés-önszabályozás-valós problémák megoldása is szerepel, arra a hejőkeresztúri iskola KIP programjának kidolgozói és a módszer lelkes tanítói adnak példát. Bár az általuk felépített modell egyértelműen sikeres, a módszer számtalan kíváncsi pedagógust és iskolaközösséget vonz, mégis a követő iskolák száma csekély. Pedig nem tűnik soknak, hogy a tanórák minimum 15 %-ban érvényesüljenek az előírt kritériumok, már az óratervezésnél elvéreznek sokan. Nyílt végű feladatok, csoportmunka és a csoportmunkára épülő egyéni munka, valós probléma megoldására. Az ilyen tanulási-tanítási folyamat megtervezése, támogatása olyanfajta tanári kompetenciákat követel, amire talán még nem készít fel a tanárképző, ( tudom, a felsőfokú oktatásban eltöltött bármilyen haladó és produktív 4-5 év, nem írja felül a saját iskolaképet, s még inkább nehéz a gyakorlatban szembemenni a szokásrenddel) a napi gyakorlatban elsajátítani pedig irdatlanul nehéz, hisz ellene dolgozik a kötött órakeret, a hagyományos iskolakultúra. 

A távoktatás kulcsszava is az önszabályozás, a saját tanulási folyamat megtervezése, s legtöbbször a motiváció szerepét ítéljük döntőnek a sikeresség szempontjából. Pedig talán fontosabb, hogy a mai felnőtt - távoktatásban megjelenő tanulók - legyenek 20 vagy 90 évesek, nem sajátíthatták el az önszabályozás, tanulási folyamat tervezésének egyébként mára jól leírt módszertanát. Mert a közoktatás nem tanította ezeket. Nagyobb baj, hogy most sem teszi. S bármennyire motivált a tanuló felnőtt, ha nincsenek kapaszkodói a hogyan tanuljak témájában, elvész az információ tengerben.