Az előadás végén felvetett kérdések:
- digitális kultúra, digitális műveltség pedagógus nélkül?
- intézményesült oktatás társadalmi szerepe leépülőben
- kettős életvezetés - transzparens offline élet (tanári FB és magán FB?)
- eszközhasználati tapasztalatlanság - nemzedékelméletek kihasználása? (Köszönöm Reni!)
Mi történhet, ha a pedagógusok tömege nem sajátítja el a digitális kultúra alapismereteit? Nos, ők nem lesznek pedagógusok. Talán még néhány évig elvegetálhat az, aki hátat fordít ennek a világnak, s bizonyára lesznek olyanok, kik jól hangzó elméleti okfejtést is gyártanak a nemtudásukhoz. nekem egy kicsit az "amis kultúra" rémlik fel. Van, létezik, egyfajta kíváncsi érdeklődéssel szemléljük, de elenyészően kevesek gyakorolják. Lehet ma is áram nélkül élni, de nyilván senkinek nem jut eszébe, hogy erre képezzen generációkat.
Az intézményesült oktatás leépülése - s engem ebből is elsősorban a közoktatás érdekel - viszont jóval fogósabb probléma. Úgy hiszem, s talán már kutatások is jelzik, növekszik az otthon oktatott gyerekek száma. Ahogy változik a munkakultúra - ahogy eltűnik a munkahely - munkaidő szorosan vett kötelezettsége, úgy bomlik, s lesz egyre nehezebben védhető az oktatásszervezés mai modellje. Hogy mennyit nyerünk, vesztünk ezen a változáson, nyilván még nem tudható. Könnyen lehet, jobb , több eredményt hoz, ha a tudás megszerzésénél nem a korosztályos csoportosítás lesz a meghatározó. Nem kérdés, hogy akár a 6-7 évesek között óriási eltéréseket mérünk már ma is. Erre elég egy országos DIFER mérést megvizsgálni. A kérdés inkább az, hogy vajon az a jó út, ha irtózatos energiák befektetésével megpróbálunk egy -egy ilyen csoportot életkor szerint skatulyázva ezerféleképp differenciálva ugyanazon tartalmakkal megkínálni - vagy más megközelítésben lenyomni a torkukon - vagy a digitális kultúra segítségével érdeklődés-jártasság-készség szinteken is többféle csoportban tanulásra bírni. S a többféle csoport itt nem azt jelentené, hogy térben jól elhatárolva külön iskolákat hoznánk létre, hanem az iskola falait belülről megbontva olyan tanulási tereket hoznánk létre, melyek átjárhatók. olyan iskolákat, hol nincs kötelező beérkezés és órakényszer, hol tanulásra alkalmas hely az otthon, a park és a múzeum, hol az elsődleges cél, nem a gyerek biztonságos elhelyezése valamely zárt, pedagógusokkal megerősített térben, míg a szülő dolgozik. Nyilván egy ilyenfajta iskola, jóval nehezebben kezelhető bürokraták által uralt centralizált rendszerben, mint a mai magyar modell. De jóval közelebb van ahhoz, amilyenné a világ válik körülöttünk.
A FB problémát egy kicsit túlértékeltnek gondolom. A FB - bár igyekszik többnek kinézni, s főleg igyekszenek ijesztőbbé láttatni az ellenzői, nem más, mint egy jó eszköz. Lehet jól használni és lehet rosszul, s leginkább lehet rémületes marhaságokat gondolni róla azoknak, akik nem ismerik. Az iskola-tanár- FB polémiában, nekem nagyon tetszett a Prievera Tibor által jegyzett cikk a Tanárblogon. Tudom, az előadásban ennél, jóval tágabb értelmezésben vetődött fel a kettős életvezetés problémája - de itt kicsit visszakanyarodva Csermely "jótanári" portréjához - azt hiszem viszonylag egyszerűen rövidre zárható a dolog - ami a magánéletem olyan szegmense, amit nem szívesen teszek kirakatba, azt nem kell feltölteni, lefényképezni, kiposztolni. Ha pedig a szakmai munkámról nem kívánok semmit nyilvánossá tenni, akkor valószínűleg olyan mértékben problémásnak gondolom a színvonalát, hogy jobb is ha nem...a digitális felület félreértelmezése, amikor azt gondolják, mondják, hogy egyfajta önfényezés a cél. A tudásmegosztás egészen mást jelent.
Az eszközhasználati tapasztalatlanságról szeretnék nem reprezentatív, viszont jól feltérképezett pedagóguscsoport ismerete alapján két állítást megfogalmazni.
1. 50 fős tantestületben, ahol 25 és 60 közötti kollégákkal dolgozunk együtt - azt tapasztaltam az IKT kapcsán - azok a kollégáim, kortól függetlenül akik általában is fogékonyak a módszertani változatosság igényére, akik érdeklődve figyelik tanítványaikat, akikben erős az önművelésre, szakmai fejlődésre való igény - nos ők eszközhasználati tudás ide - vagy oda, ha szükséges ott vannak, kérdeznek, válaszokat keresnek, tanulják. Akikből a fenti motiváció hiányzik, azok ilyen -olyan, igen, néha a nemzedék elméletekre is utalva találnak ezer érvet, hogy a helyben topogást megmagyarázzák.
2. A PIL Akadémia második évada zajlik, lassan 400 pedagógus mintáját lehetne elemezni. (talán a szervezők, majd meg is teszik) Résztvevőként, majd kísérőként azt láttam -látom: jelen van az y generáció, de a digitális bevándorlók is. S nem a nemzedék, hanem a már előbb emlegetett belső kényszer - na jó, legyen "az élethosszig való tanulás igénye" az, ami választóvonal a digitális állampolgárságra való felkészülők és a helybenjárók között.
Felhasznált források:
Csermely Péter blogja: Milyen a jó tanár?
Hozzáférés ideje: 2013.03.19.
Távoktatás és eLearning jegyzet (közös osztó) 2013 tavasz /Tóth Renáta bejegyzése/
Hozzáférés ideje: 2013.03.19.
Ollé János: Tanítás és tanárszerep, a tanári tevékenység kompetenciarendszere(slideshare)
Hozzáférés ideje: 2013.03.19.
Ollé János: Tanítás és tanárszerep, a tanári tevékenység kompetenciarendszere(youtube)
Hozzáférés ideje: 2013.03.19.
Benedekné Fekete Hajnalka: Cseppet sem virtuális valóság
Hozzáférés ideje: 2013.03.19.
Kép forrása: http://www.profession.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése