Ezek a következők:
• Kontakt oktatási környezet
• Hálózattal támogatott kontakt oktatási környezet
• Online oktatási környezet
• Virtuális oktatási környezet
• Hibrid oktatási környezet
A fenti felsorolásból nyilvánvaló, hogy a virtuális oktatási környezet az online-nak nem szinonimája. Jelen kontextusban a virtuális oktatási környezeten egy olyan 3D-s környezetet értünk, amiben a tanulók is tanárok is avatárjaikkal vannak jelen, és a kommunikációt a szinkronitás jellemzi. De nem volt ez mindig így.
Viszonylag hosszú ideig nyugodtan használhattuk mind a két kifejezést nagyjából, ugyanarra gondoltunk. Azonban, ha manapság a következő címeket látjuk, akkor a dokumentum megnyitása előtt fogalmunk sincs róla, hogy miről is lesz szó:
Virtuális pedagógia - A 21. század tanulási környezete.
Virtuális oktatási környezet kialakítása
Virtuális oktatási környezet használatának tapasztalatai
Az oktatási környezet általában behelyettesíthető a tanulási környezet kifejezéssel. Ahol oktatás folyik ott tanulásnak is lennie kell, mert különben mi értelme van az oktatásnak. A két fogalom szinonim használata általában nem is okoz zavart. Megjegyzem, hogy jelentős eltérés is kehet a két környezet között, ha a személyes tanulási környezet (PLE-personal learning environment) bejön a képbe. Ekkor ugyanis előfordulhat, hogy amíg az iskolában kialakított oktatási környezet tipikus kontakt oktatási környezet (semmi digitális hókuszpókusz :-) addig az érdeklődő tanulók otthon kialakított tanulási környezetükben, melynek része az internetkapcsolattal rendelkező számítógép is, a hálózattal támogatott kontakt vagy akár online környezetben találják magukat.
A továbbiakban tekintsük az oktatási környezettel megegyező jelentésűnek a tanulási környezet fogalmát.
A következő két hivatkozás megnyitása előtt mindenki tegye fel magának a kérdést „Hol járunk most?”. Mármint virtuális vagy online környezetről lesz-e szó. Mielőtt kattintanál válaszolj is rá!
Virtuális tanulási környezetekben kialakított oktatási folyamatok sajátosságai
Virtuális tanulási környezetek a mérnöktanár-képzésben és a műszaki szakképzésben
Miután megnyitottad a két dokumentumot biztosan nem okoz gondot, hogy kitaláld, hogy melyik műből való az alábbi táblázat. Akkor ezt manapság úgy mondanánk, hogy online tanulási környezet?
Ha ezt a könyvcímet „Virtuális környezet, virtuális oktatás” látjuk, és nem tudjuk, hogy mikor jelent meg a mű, akkor nem tudhatjuk, hogy milyen tartalomra számíthatunk.
A kiadás éve, a szerző és a kiadó már megteremti azt a kontextust, amiben a tartalomról alkotott elképzelésünk egyértelművé válik: Dr. Ollé János: Virtuális környezet, virtuális oktatás. Budapest, 2012, ELTE Eötvös Kiadó
A könyvről itt olvashattok egy jófajta recenziót.
Miért is lovagolok a szavakon?
Mert jó lenne, ha a fogalmak néhány év leforgása alatt nem távolodnának el eredeti jelentésüktől, és egy tanulmány címéből akkor is tudnám, hogy mi a témája, ha nem ismerem a keletkezésének évét.
Ha azt mondom Pitagorasz-tétel vagy négyzetgyök, akkor mindenki - és nem csak kis hazánkban- tudja, hogy miről is beszélünk. (Feltéve, hogy az illető elvégzett nyolc évfolyamot.) Sőt lehet, hogy a mai gráfelméleti tanulmányokból egy mukkot sem értenék, de a gráf továbbra is ugyanaz marad.
Mondhatjuk azt is, hogy „1 meg 1 az 11, maradt a kettő.”, de mindenki tudja, hogy ez nem matematika, hanem politika. :-)
A távoktatás például elég szemléletes fogalom. A távoktatás eszközei, módszerei változnak, de továbbra is alapvető jellemzője, hogy a tanár és tanuló nincs egy térben.
(Ezt már tényleg csak zárójelben írom, hogy a távoktatás szó értelmetlenségét is ki lehet fejteni Besenyő Pista bácsi stílusában: Távoktatás. Távoktatás? Ujujuj! Én megmondom, hogy mi az ami hülyeség, és mi nem. Na, a távoktatás az egy hülyeség. Méghogy a távot oktatni, de hát a táv az nem is létezik, az egy elvont fogalom. Nem tudtátok? Például látott már valaki olyat, hogy egy táv ült az iskolapadban, vagy szembejött az utcán? Na ugye, hogy nem. Már megint igazam van. Képzeljétek el, hogy bemegy a tanár az osztályba, és nem lát ott senkit, mire azt mondja az igazgató, hogy „Itt vannak a távok. Oktasd őket!”. Hát noormális!)
Van javaslatom a virtuális dilemma megoldására. (Amivel hazánkban késtem kb 4-5 évet, és nemzetközileg talán még ennél is többet.) Az SL-hez hasonló környezeteket szokás "virtual reality"-nek nevezni. Ebből könnyen képezhető egy új szó: vireal. Ezek után már beszélhetünk vireal oktatási környezetről. Sőt tudok egy szlogent is: Vireal is not unreal.
De lehetett volna maradni a VR megnevezésnél, mint ahogy az AR (augmented reality) használatos a kiterjesztett valóság esetében.
Kedves olvasóm, ha eddig túlélted a posztomat, akkor még vár rád egy feladat. :) A következő idézetről kell megmondani, és állításodat meg is kell indokolni, hogy mit értsünk az alábbi szövegben „virtuális tanulási környezet” alatt. (Guglizni csak kommentelés után szabad!!!)
„A technikai lehetőségek alapján a felhasználó sajátosságait … a tanulási környezetben végzett tevékenységét naplózva sokrétűen meg lehet ismerni. Ez az állandó megismerési folyamat nemcsak a felhasználó virtuális tanulási környezetben való viselkedésének és szokásrendszerének a feltárására fókuszál, hanem a tanulási környezet aktív formálásához, a tananyag- és tanulásszervezés folyamatos alakításához is rengeteg forrásadatot biztosít.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése