Jelenleg
egy két tanítási nyelvű gimnáziumban tanítok informatikát. A tantárgy
jellegéből adódóan a tanórákon ki tudom próbálni a különböző oktatási
környezeteket.
Mindannyian
tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi évtizedben megváltoztak a tanítással,
tanulással kapcsolatos nézetek, vélemények: elsősorban a
tanárokról, a tanítási folyamat szervezéséről és
irányításáról. Az oktatás célja a tanulás lett, a tanulók képességeinek,
készségeinek fejlesztése. Egyre inkább az új viselkedési– és gondolkodásformák,
az ismeretek elsajátítására helyeződött a hangsúly.
A tanulás irányítása, az oktatási folyamat megfigyelése, elemzése, eredménye
került a középpontba.(Katona, 2006. 81-82.) A pedagógusnak tudatosan kell
megterveznie a pedagógiai folyamatokat, ki kell választania a megfelelő módszereket és mindezek mellett át kell
gondolnia, hogy milyenné szeretné tanítványait nevelni. (Gocsál, 2002. 7.)
Azt
is tapasztalhatjuk, hogy a hagyományos írás– és olvasástudáson kívül szükség
van digitális írástudásra is. Vannak és lesznek is olyanok, akik ebből különböző okok miatt kiszorulnak. (Molnár, 2002) Az a tanuló, aki
elsajátítja a számítógép és az internet felhasználási módjait, már
természetesnek fogja tartani azt, ha a mindennapokban például adatokat kell
szolgáltatnia vagy szolgáltatásokhoz akar jutni és, ha munkavállalóként kell a
feladatokat ellátnia.(Kárpáti, 2001. 401.) Ezért is tartom
fontosnak, hogy tanítványaim minél mélyebben, alaposabban ismerkedjenek meg az
informatikával, melyet más tudományterületekkel kapcsolatban is tudnak
hasznosítani. Az informatika tantárgy tanítása kihívást jelentett számomra több
okból is: egyrészt, mert ez a tudományág fejlődik a
leggyorsabb ütemben, így elkerülhetetlenné, szükségessé válik ismereteim
folytonos frissítése, naprakészsége. Másrészt tanítványaim egyre gyakrabban
feltett kérdéseinek, problémáinak helyes megválaszolása, azok megoldása is
megköveteli, hogy igyekezzek lépést tartani az újdonságokkal. Az egyetemi képzés
során eljutottam egy bizonyos tudásszintre, de úgy vélem, hogy továbbra is
szükségem lesz – önképzéssel – ismereteim további bővítésére,
megújítására, a kognitív–, szociális–, személyes kompetenciáim folyamatos
tökéletesítésére. Igyekszem tanítványaim személyiségét, igényeit figyelembe
véve a tudást úgy átadni, hogy minden téren fejlődjenek, és kellően felkészültek
legyenek szakmájukra, a felnőtt életre. Mivel tudásomat szerettem
volna – ezen okból is – magasabb szintre emelni, ezért is jelentkeztem erre a
kurzusra.
Az eLearninggel 2009-ben ismerkedtem
meg, amikor jelentkeztem egy, az informatika tanárok angol szaknyelvi
továbbképzését célzó eLearning pilot kurzusra. Bolgár, brit, portugál, román és
magyar partnerekkel együttműködésben zajlott a kurzus egy eLearning rendszeren
keresztül. Az egyik feladatot szeretném megemlíteni, amelyben a külföldi kollégákkal
együtt kellett egy adott témáról prezentációt készíteni, ehhez online kollaboratív
eszközöket használtunk fel.
2010-ben a Múzeumi Oktatási és Képzési
Központ eLearning kurzusokat indított, amelyeken szintén részt vettem. 2011-ben
vettem részt egy távoktatási képzésnek nevezett, valójában szintén eLearning
képzésben. Ebből is látszik, hogy maguk a képzők sem tudják néhol a különbséget
az eLearning és a távoktatás között. Mindegyikben az a közös, hogy egy mentor (online
kommunikáció) adott választ kérdés esetén. A leckék vagy a tananyag végén ellenőrző
tesztet kellett kitölteni minimum 70-80%-os eredménnyel és már küldték is a
tanúsítványt, illetve az oklevelet. Az egyetemen szintén eLearninges felületről
lehetett letölteni a segédanyagokat, tematikákat, és ide kellett feltölteni az
adott feladatokat is. Saját tapasztalataim alapján az eLearning előnyei egy
tanuló számára:
- minimális költségek (áram, internet-hozzáférés)
- tanulási folyamat visszakereshető
- gyors, friss és végtelen információ (hibás is lehet)
- időben és térben független
- technikai kiszolgáltatottság (elektromosáram-függőség)
- digitális-virtuális hulladékok
- nem lehet ellenőrizni, hogy valós-e a tudás vagy „informatikai kozmetika”
- információs zűrzavar
Melyik oktatási
környezetet használjuk? Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai.
Az
oktatási környezet függ az adott oktatási folyamattól, céltól, szeplőktől,
tartalomtól, tanártól, tanulótól és módszertől. Az öncélú oktatási környezetek
felhasználása nem jó, mert egyszerűbben is megoldható. Az oktatási környezetek
tipológiája nagy múltra nem tekint vissza gyors fejlődése miatt. Oktatási
megközelítésből tekintünk rá a folyamatra. Mint minden más tantárgy esetében,
így az informatika oktatásában is szükség van a tanulási folyamat minél változatosabb
megszervezésére, aminek igyekszem eleget tenni. Oktatási környezetek:
Kontakt
oktatási környezet:
hagyományos iskolai környezethez hasonló (térben és időben egyszerre vagyunk
jelen), ez hálózati kapcsolat nélküli. Megjelenik olyan információhordozó,
amely korábban rögzítésre került: könyv vagy multimédiás csomag. Etikett
betartása. Szelektíven naplózott kommunikáció: jegyzetek. Informatika
tanórákon az elméleti részeknél előfordul, hogy nem frontális osztálymunkával
dolgozzuk fel a tananyagot, hanem csoportmunkában. Ilyenkor nem lehet használni
az internetet.
Hálózattal
támogatott kontakt tevékenység: hagyományos iskolai környezethez
hasonló, de hálózati kapcsolattal együtt van jelen. Azonos tér, nagyrészt
szinkron kommunikáció. Külső és belső hálózati kapcsolat is van (jöhetnek és
mehetnek az oktatási tartalmak). Nyitott(á) tehető oktatási környezet (valóságban
az esetek többségében általában zárt). Részben naplózható, kommunikáció és
tevékenység. Interaktív IKT és multimédia felhasználás (pl.: élő webkamera, ami
az oktatás tematikájába illeszkedik). Szokatlan kommunikációs helyzet, a
technológia konzerválja az oktatási kultúrát és gyakorlatot (pl.: interaktív tábla
rossz használata → passzív tábla). Pl.: Youtube videó megtekintése, majd
elemzése, blogbejegyzés írása, Twitter használata, stb. Nem technológia kérdése,
hanem a szemléletmód megváltozása.
Egyes
témaköröknél lehetőséget
adok tanulói kiselőadások
tartására is, amivel egyre többen élnek. Értékelni viszont ezt nem én szoktam,
hanem az osztály. Ezzel is fejlődik a kommunikációs és kritikai készségük.
Online oktatási
környezet: online
környezet, ahol tanítási-tanulási folyamat zajlik. Portálrendszer,
keretrendszer, (webes) alkalmazások rendszere, ami meghatározza az online
tanulási környezetet. Digitális lábnyomok követése. Nem feltétlenül eLearning
rendszer. Web 2.0 eszközökből is összeállhat. Kiindulási alap lehet egy
tartalomforrás is. Időben jellemzően aszinkron kommunikáció, esetleges
irányított szinkron kommunikáció. Kontakt tevékenység helyett hang vagy
mozgókép kommunikáció (videókonferencián keresztül lépünk kapcsolatba egymással
– személyesség fokozása). Online környezet = személytelenség → tévképzet. Térfüggetlen,
de hátránya, illetve technológiai kockázata: hálózati kapcsolathoz kötött. Egyéni
(nem feltétlenül, mert lehet csoportmunka) vagy közösségi oktatásszervezés.
Interaktív, teljes mértékben naplózható: digitális lábnyom. Információ-megosztás
és hozzáférhetőség. Több tartalom naplózódik, mint amennyit utólag megnéznek.
Pl.: Facebook → naplózható tartalom, továbbalakíthatóság, hozzáférhetőség.
Az
idei tanévben tanítványaimnak olyan feladatot adtam, aminek segítségével
autodidakta módon megismerhettek néhány Web 2.0 eszközt és alkalmazni is tudják
őket a mindennapok során (például más tantárgy házi feladatainál). Természetesen
nem lehet az informatika tanórákon a legtrendibb és legismertebb Web 2.0
eszközöket megmutatni, mert csak egy-kettőre van idő. Online oktatási
környezetként létrehoztam egy zárt Facebook csoportot, ahol kérdezni lehetett
és két csoportblogot (9. és 10. osztálynak külön), ahol négy darab 1000-1000
karakteres bejegyzést kellett létrehozni két hónap alatt. Az első két bejegyzés
tartalmát előre megadott aktuális témák közül lehetett kiválasztani, míg a
többinél Web 2.0 eszközök voltak felsorolva. Egy hónap elteltével alig volt
aktivitás, de a határidő közeledtével ez megváltozott. Nem mindig sikerült
teljesíteni az 1000 karaktert, mivel az internetes keresések közben általában
több volt az angol nyelvű forrás, mint a magyar, ezért nehézséget okozott az
információgyűjtés. Egy idő után pedig elunták. A Web 2.0 eszközökről, illetve
oldalakról nem olyan bemutatás készült, amilyet szerettem volna.
Virtuális
oktatási környezet: mi
magunk és a környezet is 3D-s formában jelenik meg. Pl.: SL. Térfüggetlen az
oktatási környezet (virtuális térben való függetlenséget is jelent). A
kommunikáció általában szinkron kommunikáció: időben egyszerre ott kell lenni,
de térfüggetlen. Teljes multimédiahasználatú (webböngészők, filmnézés,
zenehallgatás, fogalomtérkép szerkesztése, stb.) és a környezet testreszabható
(interaktív környezet). Itt a csoportos oktatásszervezés az elterjedt. Szemléletesség:
nagy interaktív audio-vizuális élmény és tevékenység alapú szimuláció (részei
vagyunk a környezetnek, tárgyakat hozhatunk létre, stb.). Nem lehet passzívnak
lenni, hanem az aktivitás a természetes. Szimulációnál a tér használata szabad,
vagyis tetszőlegesen alakítható. Sajnos ezt az oktatási környezetet nem volt
módom kipróbálni.
Hibrid oktatási
környezet: a
fenti tanulási környezetek kombinációja az oktatási folyamat részében vagy
egészében. Időben egyszerre is lehet kombinálni. Oktatási feladatokra, oktatásszervezésre
orientált kombinációk: képzés, kurzus létrehozásánál nem a technológia az
elsődleges. Menete: oktatási cél, kompetenciák fejlesztése, majd hibrid
oktatási környezet összeállítása. Tanítványaimnak szorgalmi feladatot találtam
ki. Egyetlen kérésük volt a diákoknak: prezentáció legyen benne és lehessen
országokról, városokról írni. Sokat gondolkodtam, milyen feladatot adjak, hogy
mindegyik diáknak egyforma nehézségű legyen és kapcsolódjon az informatika
tanórán tanultakhoz. A feladat megoldására egy hónap állt a tanulók
rendelkezésére. 1. feladat: gondolattérkép készítése. A szorgalmi elkészítése
során folyamatosan le kellett jegyezniük, hogy milyen ötleteik vannak, illetve
a témájuk felépítését. 2. feladat: különböző témák közül választhattak a
diákok. 3. feladat: a választott témával kapcsolatban az interneten
segédanyagot kellett keresniük. A felhasznált források adatait is el kellett
menteniük. 4. feladat: Microsoft Word program segítségével kellett a választott
témáról esszét írniuk minimum egy oldal terjedelemben. Fontos megjegyezni, hogy
hivatkozniuk kellett a forrásokról is. 5. feladat: az esszéhez szófelhőt
kellett készíteniük. 6. feladat: egy online bemutatót kellett megnézniük, hogy
milyen a jó prezentáció. 7. feladat: készíteniük kellett egy bemutatót a
választott témáról a Prezi.com segítségével. Természetesen mindegyik Web 2.0
eszköz használatához készítettem egy segédanyagot a tanulóknak, hogy ne legyen
annyira nehéz a feladatot megoldani. Mi a
véleményük a tanítványaimnak a szorgalmi feladatról, amivel nem kevés időt
töltöttek? Egy kérdőívet töltöttek ki a feladat beadása után, ami több, mint 24
kérdést tartalmazott. Összességében tetszett a feladat, legjobban a szófelhő,
és mindketten szívesen oldanának meg hasonló feladatokat a Web 2.0 eszközökkel.
Összességében
elmondható, hogy bármelyik oktatási környezetet használhatjuk, ha az adott
oktatási folyamatnak, célnak, szeplőknek, tartalomnak, tanárnak, tanulóknak és
módszernek megfelel.
Felhasznált irodalom:
Gocsál Ákos (2002)(szerk.):
Identitás és pedagógia. Pécsi Tanoda Alapítvány. Pécs
Kárpáti
Andrea (2001): Informatika az iskolában. A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai
Bizottságának gyűjteménye. In: Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Szerk.:
Báthory Zoltán–Falus Iván. Osiris Kiadó, Budapest
Katona
András (2006): A tanításművészet elmélete. A Reformpedagógiai Kutatócsoport
kiadványa. In: A pedagógusképzés megújítása. Szerk.: Kopp Erika. Gondolat Kiadó,
Budapest
Molnár Szilárd (2002): A digitális szakadék nemzetközi kutatásának
eredményei. URL: http://www.mtapti.hu/mszt/szeged/molnarsz.html
Hozzáférés ideje: 2011.01.12.
Egyetértek, hogy ahogyan a hibrid környezetnél leírtad az oktatás (népszerűbb nevén a nevelés-oktatás) célja határozza meg az oktatási környezetet. Amennyiben a célunk többféle környezetben is elérhető, akkor érdemes ezeket kombinálni.
VálaszTörlésÉrdekes kísérlet lenne ugyanazt a témát ugyanazokkal a tanulókkal feldolgozni a különböző oktatási környezetekben. Miért? Nem biztos, hogy egy pedagógus reálisan meg tudja ítélni, hogy valójában melyik a jó választás, mivel lehet, hogy öncélú oktatási környezetet választ és észre sem veszi. Vajon a "jó" pedagógusok gondolkodtak már ezen?
VálaszTörlésItt is a puding próbájáról van szó. A pedagógus látja, hogy egy-egy oktatási környezet és módszer használatára mennyire vevők a diákok, és eszerint módosíthat. Ami nekem nem azt jelenti, hogy az első kevésbé sikeres próbálkozás után rögtön módosítani kell. A tanulók, ha újjal, szokatlannal találkoznak, akkor lehet, hogy rögtön lelkesednek, de megjelenhet az ismeretlennel szembeni ellenállás is. El kell dönteni, hogy van-e esély az ellenállás leküzdésére vagy sem.
VálaszTörlésAz "öncélú oktatási környezet" kifejezést nem tudom értelmezni. Az önreflexiókat bőven tartalmazó posztodból látszik, hogy te is többféle oktatási környezetet és módszert használsz, ami nagyon jó.