Manapság az
emberek többsége a távoktatás szó hallatán arra gondol, hogy az internet
segítségével, könnyen juthat bizonyítványhoz vagy tanúsítványhoz. Csak az általuk
elképzelt és a kurzust szervezők által hangoztatott előnyöket látják, miszerint
időt spórolnak, mivel nem kell a képzés helyszínére elutazni, szállást
foglalni, így a költségeik is lecsökkennek. Nem kell feltétlenül egy adott
órarendhez igazodniuk, hanem egyéni tempóban, saját időbeosztásuk szerint
tanulhatnak. Lehetőség van konzultációkon való részvételre is, de azok sem
kötelező jellegűek, csak egy lehetőség. Továbbá nem kell a kötelező és az
ajánlott irodalmat beszerezniük, különböző segédanyagok után kutatniuk, hanem a
kész, kidolgozott tételekhez kapnak elérhetőséget. Kurzustól függően az emberek
többsége szerint az online záróteszt könnyebben teljesíthető, mint egy offline vizsga,
mivel a kurzus szervezői nem tudják, hogy ki van, vagy ki ül a monitor másik
oldalán. A tapasztaltabbak tudják, hogy a záróteszt nem időre megy, így könnyen
kikereshetik a megoldást a tananyagból anélkül, hogy valaha elolvasták volna,
hogy miről is szól. A másik lehetőség, hogy valamelyik csoporttársuktól elkérik
a megoldásokat, így könnyen teljesítik akár időre is a vizsgát. Ám a valóság és
a gyakorlati megvalósítás gyakran teljesen más.
2013
februárjában indult a Virtuális Egyetem „Távoktatás és eLearning” kurzusa,
amelybe bárki bekapcsolódhatott az andragógia MA szakos hallgatók mellé. A
kurzus leírása mindenre kiterjedő az ideális résztvevőtől a kurzus ütemtervéig.
A kurzus oktatója nem kelt hamis illúziókat a kurzusra való időráfordítással
kapcsolatban, amely hetente egyszer 1,5 órás előadás és átlagosan heti 10-12 munkaóra
a gyakorlati feladatok elkészítésére. Többekben felmerül a kérdés, hogy „ha nem
kötelező a kurzust elvégezni, akkor miért csinálod?” Miért jelentkezik valaki
külsősként egy ilyen képzésre? LLL. Kevés lehetőség van olyan ingyenes kurzusban
részt venni, amely online környezetben zajlik és hasznos tudás is szerezhető. Az
ilyen és ehhez hasonló képzésekre olyanok jelentkeznek, akiknek nem az oklevél
számít, hanem a megszerezhető tudás, akiket valóban érdekel az adott téma.
A kurzusban
résztvevő tanulóknál több különböző szerep jelent meg, amely a tanulási
kultúrától függ. Az érdeklődő, információgyűjtő szerepben volt a kurzusban
részt vevők kb. 79%-a, akik az információkat gyűjtötték, de a gyakorlati
feladatmegoldásban nem vettek részt. A csoport kb. 16%-a csendes megfigyelő és
újrahasznosító szerepben tűnt fel, azaz nem hagytak digitális lábnyomot. Aktív,
szorgalmas résztvevő szerepben kb. 5%. Önjelölt akcióhős, megszállott, presztízsjátékos
és kognitív troll nem volt a csoportban.
A tanár aktív
résztvevője volt a kurzusnak. Hatékony volt, mert értékeiben, viselkedésében,
tevékenységében következetes volt, tevékenysége nyílt, azonosítható.
Véleményem
szerint, aki ebben a kurzusban - bármilyen szerepben is – részt vett, az sok
hasznos információval, ismerettel gazdagodott, mert nem csak megtanulhatta,
hanem meg is tapasztalhatta egy eLearning kurzus előnyeit és hátrányait. (Végigtanulta
mind a heti 16 munkaórát, amit ráfordított. J)
A kép forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése