2013. május 26., vasárnap

Nyílt oktatás, eLearning, távoktatás?

Manapság az emberek többsége a távoktatás szó hallatán arra gondol, hogy az internet segítségével, könnyen juthat bizonyítványhoz vagy tanúsítványhoz. Csak az általuk elképzelt és a kurzust szervezők által hangoztatott előnyöket látják, miszerint időt spórolnak, mivel nem kell a képzés helyszínére elutazni, szállást foglalni, így a költségeik is lecsökkennek. Nem kell feltétlenül egy adott órarendhez igazodniuk, hanem egyéni tempóban, saját időbeosztásuk szerint tanulhatnak. Lehetőség van konzultációkon való részvételre is, de azok sem kötelező jellegűek, csak egy lehetőség. Továbbá nem kell a kötelező és az ajánlott irodalmat beszerezniük, különböző segédanyagok után kutatniuk, hanem a kész, kidolgozott tételekhez kapnak elérhetőséget. Kurzustól függően az emberek többsége szerint az online záróteszt könnyebben teljesíthető, mint egy offline vizsga, mivel a kurzus szervezői nem tudják, hogy ki van, vagy ki ül a monitor másik oldalán. A tapasztaltabbak tudják, hogy a záróteszt nem időre megy, így könnyen kikereshetik a megoldást a tananyagból anélkül, hogy valaha elolvasták volna, hogy miről is szól. A másik lehetőség, hogy valamelyik csoporttársuktól elkérik a megoldásokat, így könnyen teljesítik akár időre is a vizsgát. Ám a valóság és a gyakorlati megvalósítás gyakran teljesen más.

2013 februárjában indult a Virtuális Egyetem „Távoktatás és eLearning” kurzusa, amelybe bárki bekapcsolódhatott az andragógia MA szakos hallgatók mellé. A kurzus leírása mindenre kiterjedő az ideális résztvevőtől a kurzus ütemtervéig. A kurzus oktatója nem kelt hamis illúziókat a kurzusra való időráfordítással kapcsolatban, amely hetente egyszer 1,5 órás előadás és átlagosan heti 10-12 munkaóra a gyakorlati feladatok elkészítésére. Többekben felmerül a kérdés, hogy „ha nem kötelező a kurzust elvégezni, akkor miért csinálod?” Miért jelentkezik valaki külsősként egy ilyen képzésre? LLL. Kevés lehetőség van olyan ingyenes kurzusban részt venni, amely online környezetben zajlik és hasznos tudás is szerezhető. Az ilyen és ehhez hasonló képzésekre olyanok jelentkeznek, akiknek nem az oklevél számít, hanem a megszerezhető tudás, akiket valóban érdekel az adott téma.
A kurzusban résztvevő tanulóknál több különböző szerep jelent meg, amely a tanulási kultúrától függ. Az érdeklődő, információgyűjtő szerepben volt a kurzusban részt vevők kb. 79%-a, akik az információkat gyűjtötték, de a gyakorlati feladatmegoldásban nem vettek részt. A csoport kb. 16%-a csendes megfigyelő és újrahasznosító szerepben tűnt fel, azaz nem hagytak digitális lábnyomot. Aktív, szorgalmas résztvevő szerepben kb. 5%. Önjelölt akcióhős, megszállott, presztízsjátékos és kognitív troll nem volt a csoportban.
A tanár aktív résztvevője volt a kurzusnak. Hatékony volt, mert értékeiben, viselkedésében, tevékenységében következetes volt, tevékenysége nyílt, azonosítható.
Véleményem szerint, aki ebben a kurzusban - bármilyen szerepben is – részt vett, az sok hasznos információval, ismerettel gazdagodott, mert nem csak megtanulhatta, hanem meg is tapasztalhatta egy eLearning kurzus előnyeit és hátrányait. (Végigtanulta mind a heti 16 munkaórát, amit ráfordított. J)


A kép forrása:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése